- Alámerült Atlantiszom -

Nem szóltunk itt részletesen magáról a Szent László-legenda falképciklusról, hisz László Gyulának köszönhetően erről több könyv is megjelent. (Legutóbb a múlt év karácsonyán a Kairosz Kiadó gondozásában Ave Rex Ladislaus címmel.) Csak annyit említünk meg, hogy a legendaciklus öt vagy hat jelenetből áll, az utolsó a fejbe nézés. Ezen azt látni, hogy a küzdelem végén László herceg, aki itt már glóriás szent, az elrabolt leány ölébe hajtja a fejét, aki „keleti kedveskedéssel a vitéz haját tisztogatja”. Érdekes – a magyarázat talán önként adódik az alábbiakból –, hogy ezt a jelenetet majd mindenhol leverték. Ezért is olyan értékes és becses a székelyderzsi részlet, amelynek képét itt közöljük.
De mi ez a keleti kedveskedés? A magyarázatot László Gyulától kapjuk, aki Fettich Nándor és Nagy Géza észrevétele alapján felfigyelt Molnár Anna balladánk egyik hasonló részletére. „A ballada első fele, a leányrablás szinte pontosan példázza a Szent László-legendát, s egyúttal a leányrablásról szóló törvényeinket és szokásainkat. Arról van benne szó, hogy egy katona elszökteti hites urától s csecsszopó gyermekétől Molnár Annát. Maga mögé ülteti lovára (akárcsak a kun a magyar leányt), s úgy vágtat el vele. Elérkeznek egy erdőbe, ahol egy fa alatt megpihennek (a bántornyai falfestményen az üldözés közben a kun pihen a leány ölében). A katona a leány ölébe hajtja a fejét, s megkéri, hogy »nézz egy kicsit a fejembe«, majd elalszik. Végül is Molnár Anna csellel levágja elrablója fejét. Több változatban a fán, amely alatt pihennek, hét vagy kilenc akasztott leány lóg, s Molnár Anna ettől való féltében vágja le szerelmese fejét.
A ballada egyik, Ung vármegyei változatából megtudjuk, hogy mit jelent a »fejbe nézés«: »Gyere velem arra helre, / Keress egyet a fejembe. / Talált egyet a fejibe, / Elszunnyadott az ölibe.« Ez pedig annyit jelent, hogy keress tetveket a fejemben. Ezek szerint a szöveg tökéletesen egyezik a Szent László-legenda alapjául szolgáló szöveggel, amelyik elveszett, s csak a képsor és krónikáink őrzik késői változatait.”
Aki megismerkedik a legendával és annak összes változatával, meggyőződhet arról is, hogy a képen látható leány az igazi hőse ennek a legendának. Ő lenne hát az a szép leány, akit a festő, Ungi István fia, Pál mester emlegetett. Azt viszont nem árulta el, hogy vajon miért gondolta fontosnak ezt megjegyezni: ezt nekünk, a nézőknek kell kitalálnunk.