Október 11-én tartja rendkívüli közgyűlését a Mol Rt. A cégnek mostanra kell értékelnie azt a hároméves időtávra szóló stratégiát, amelynek megalkotása Csák János egykori elnök nevéhez fűződik s egyik legfontosabb eleme a regionális terjeszkedés. A Mol ezen a téren relatív sikereket könyvelhet el: nevéhez fűződik a térség egyetlen sikeres akvizíciója (a Slovnaft-részesedés megszerzése), viszont sikertelen próbálkozások sora is kíséri a cég törekvéseit. E kudarcok szinte kivétel nélkül az adott államok kormányainak tulajdoníthatók, hiszen mint Lengyelországban, úgy Horvátországban és Jugoszláviában is jelentősen késik a privatizációs eljárás az eredetileg tervbe vett időpontokhoz képest, sőt Lengyelország esetében ma még azt sem lehet tudni teljes bizonyossággal, hogy az eredeti terveknek megfelelően eladják-e a PKN Orlen olajipari vállalatot vagy sem.
A Mol mindenesetre megőrizte aktivitását s az 1999-es, Csák-féle stratégiai terv esetleges újragondolása esetén is fontos szempont marad a regionális terjeszkedés, vagy ahogyan arról a Mol Rt. beszél, a regionális „növekedés”. Erre utal, hogy a magyar olajvállalat kinyilvánította érdeklődését a szerb Beopetrol és a horvát INA olajtársaságok privatizációja iránt, ez utóbbi vállalat átvilágításához pedig már hozzá is látott a hét elején. Szintén az akvizíciós szándékot erősíti a Mol Rt. igazgatóságának az a szándéka, hogy a soron következő közgyűlésen (zárt körű részvénykibocsátás révén) magához kívánja vonni az alaptőke-emelés jogát, amelynek révén gyorsan juthatnak likvid eszközhöz, tehát részvénycserés privatizációs konstrukció esetén éppoly gyorsan teljesíthet(ne) a Mol, mint „készpénzes” vásárlás esetén. Ugyanezt a célt szolgálja – Mosonyi György vezérigazgató szavai szerint –, a Mol közelmúltbeli sajátrészvény-vásárlása is. A Mol igazgatósága már két alkalommal tett kísérletet arra, hogy jogot szerezzen az alaptőke-emelésre. Úgy képzelték, hogy a közgyűlési felhatalmazás esetén három év leforgása alatt legfeljebb 25 százalékkal emelhetik majd a cég alaptőkéjét. Ám a 25 százalékos részvénypakettet és egy szavazatelsőbbségi jogot biztosító aranyrészvényt birtokló állami tulajdonos nem járult hozzá az igazgatóság elképzeléséhez. Még az Orbán-kormány idején hivatalban lévő ÁPV-s vezetőktől származó információink szerint azért, mert az állam túl nagy kockázatot látott a részvények „hígításában”, még ha el is ismerték, hogy az akvizíciós tervekhez kulcsfontosságú lenne biztosítani ezt a jogot a cég igazgatóságának.
Fókuszban a dél-szláv térség
Kétségkívül jelen pillanatban a horvát olajvállalat, az INA privatizációja köti le a Mol Rt. figyelmét. A horvát kormány a National Gazete március 19-i számában tett közzé felhívást a százszázalékos állami tulajdonban lévő INA részvénycsomagjának 25+1 százalékára. A kormány az INA honlapján is ismertetett felhívásban kifejezetten stratégiai partnert kíván bevonni a nemzeti olajvállalatba.
A horvát olajcég 1964-ben alakult s azóta, kisebb változásoktól eltekintve, azonos szervezeti struktúrában működik. Részvénytársasággá 1993-ban alakította át egyetlen tulajdonosa, a horvát állam.
A cég, noha méreteit tekintve nem tartozik kifejezetten a régiós élvonalhoz, igen komoly kitermelési és finomítói tevékenységet tudhat magáénak. A tavalyi évről kiadott üzleti jelentés szerint 2,04 millió tonna nyersolajat és 1,8 milliárd köbméter földgázt termelt ki hazai és külhoni mezőkön. Ami a külföldi kitermelést illeti, az INA–Naftaplin Angolában, Albániában, Egyiptomban, Oroszországban és Szíriában aktív, de korábban volt olyan év, hogy egy időben húsz államban folytatott kitermelési tevékenységet. Az INA saját kitermelésből nem tudja ellátni olajfinomítói kapacitását: a rijekai és a sisaki üzemanyag-finomítókban tavaly több mint 4,5 millió tonna nyersolajat dolgozott fel a cég, amelyből csaknem 1,7 millió tonnát zömmel Szlovéniába és Bosznia-Hercegovinába exportált, a maradék csaknem hárommillió tonna készterméket pedig a hazai piacon értékesítették, lefedve a horvát piac teljes üzemanyagigényének 62 százalékát.
Mindez azt is jelzi, hogy az INA exportaktivitása hagy még némi kívánnivalót maga után. Noha nem merül ki az exportpaletta a már említett szlovén és bosnyák piaccal, szinte említésre sem méltó az a 0,68 tonna termék, amit Olaszországban, Ausztriában, Magyarországon és a szerb piacon értékesít a horvát olajvállalat. Ebbe a körbe éppúgy értendő az autógáz, mint az INA másik két finomítójából, a rijekai és zágrábi kombinátból kikerülő kenőanyagfélék.
Háború a kutakért
Az INA 410 üzemanyagtöltő állomással rendelkezik országszerte, amellyel számottevően uralja a kiskereskedelmi forgalmat. Ám a cég privatizációjának majdani győztese ennél akár több töltőállomásra is szert tehet, hiszen az INA magáénak tulajdonítja a szintén privatizáció előtt álló szerb Beopetrol üzemanyagtöltő-hálózatot is. Ennek oka, hogy az alig 1600 embert foglalkoztató s kétszáz töltőállomással rendelkező Beopetrolhoz kerültek 1990-ben az INA kútjai, amikor a szerb állam államosította az ország második legnagyobb töltőhálózatát. Az INA egyenesen azt állítja, hogy a szerb kormány elrabolta a cég jogos tulajdonát, amiért ha kell, perre is mennek.
Ez az affér meglehetősen ellehetetleníti a Beopetrol privatizációját, amelyre a Mol szintén pályázik. S bár a szerb kormány azt ígéri, hogy vesztes per esetén kárpótolja a leendő nyertest, a Mol második legnagyobb tulajdonosa, az osztrák OMV meghátrált a vételi lehetőség elől.
Megoszlanak a vélemények arról, hogy mennyit is ér valójában (perrel vagy anélkül) a Beopetrol. Ötventől több százmillió dollárig terjednek a becslések s noha nincs tudomásunk pontos eszközértéki kimutatásról, annyit azért lehet tudni, hogy a Beopetrol mindössze néhány raktárral és egy komolyabb szállodával rendelkezik.
Ha a cég maga nem is, de a horvátnál kétszer nagyobb üzemanyagpiac érdekes lehet a befektetők számára. Az orosz Lukoilt, a Shellt, a görög Hellenikát és a Molt nem tántorította el a vételi szándéktól a Beopetrol tisztázatlan tulajdonosi viszonya. Mindegyik cég aktív szerepet vállal a Beopetrol – eredetileg az idei első negyedév végére, ám a legújabb hírek szerint jövőre esedékes – privatizációjában.
Tudnak-e nagyok lenni?
A „nyüzsgés” gyakorlatilag azt jelzi, hogy a csigalassúról hovatovább magasabb sebességi fokozatba kapcsol a térség olajiparának konszolidációja, amelyben a Mol Rt. további pozíciókat szeretne megszerezni. Kérdés, hogy a ringbe szálló multinacionális cégek vagy a tetemes pénzeszközökkel s nem egy esetben politikai háttértámogatással érkező orosz vállalatokkal szemben milyen esélyekkel indul a magyar olajvállalat. A szerb és a horvát játszma döntő erejű lesz a Mol életében, hiszen ekkor dől el véglegesen, hogy kié lesz a déli piac s nem mellékesen az is, hogy az októberi közgyűlésen kiértékelésre váró, 1999-ben megalkotott stratégia reálisan mérte-e fel a Mol Rt. lehetőségeit – erejét.
szén monoxid
Szén-monoxid keletkezett egy csepeli házban
