Jelölt vagy áldozat

Mostanában nem láttam közvélemény-kutatási eredményeket, így nem tudom, növekedett-e Gy. Németh Erzsébet MSZP-s főpolgármester-jelölt ismertségi mutatója, mindenesetre a nyár elején mért 47 százalék kevés a sikerhez. Azt sem tapasztalom, hogy a párt gőzerővel népszerűsítené jelöltjét, mintha azon magabiztosság töltené el őket, hogy a szocialista párttagság vagy a támogatás önmagában is elegendő mindenféle választás megnyeréséhez. Ezért Gy. Németh Erzsébet városvezetési koncepciójáról sem tudtunk semmit, egyetlen, a közbiztonságról és a lakhatóságról szóló vaskos közhelyen kívül, amelyhez hasonlót minden jelölt gyakorta mondogat politikai hovatartozásától és vérmérsékletétől függetlenül. Szokatlan jelenség ez: alig két hónappal az önkormányzati választások előtt az MSZP még nem kezdett offenziába, békés derűvel tűri, hogy jelöltjéről a választópolgárok több mint fele még csak nem is hallott, s csak azért nem mondjuk, miszerint afféle „sötét ló” a kandidálók között, mert hölgyekről nem illik ilyeneket mondani.
Végül mégis megmozdult a szocialista gólem, s egy tenyérnyi, kihajtható szórólapot dobált be a postaládákba, Gy. Németh Erzsébet megismertetése és népszerűsítése végett. A szórólap fotói, színei, stílusa leginkább az amerikai típusú kisegyházak propagandakiadványaira emlékeztetnek, Jehova Tanúi vagy a mormonok szoktak ily bizalomgerjesztően mosolyogni az Új Világ kapujában, miként Gy. Németh Erzsébet, Kovács László, no meg Medgyessy Péter teszi. Hogy erre a kitörő optimizmusra van-e alapos okuk, nem tisztünk eldönteni, de a sajtpapírszerű agitációs nyomtatvány alapján, több visszafogottság lenne indokolt. Gy. Németh Erzsébetet maga Kovács László mutatja be, mint olyan embert, aki nemcsak szereti, de alaposan ismeri is a várost, határozott, elszánt, érzékeny mások problémáira, készséges, szavatartó, megbízható, nem üres ígéretekkel próbál olcsó népszerűséget szerezni. Ez mind szép, s lehet, hogy igaz is, csak egy baj van vele. Akit Kovács Lászó nagyon dicsér és protezsál, az a polgárok jelentős részének azon nyomban antipatikussá válik, holott lehet, valójában egy földre szállott angyal. (Viszont egy másik rész azonnal megkedveli, legyen bár maga a tűzből pattant ördög.) Gy. Németh Erzsébet tíz pontban foglalja össze elképzeléseit, javára szól, hogy nem csak nagy általánosságokban ígérget, hanem vannak konkrét, kézzelfogható céljai is. Csak egy kiragadott példát említünk: vezetése alatt felújítanák a József Attila Színházat, a Radnóti Színpadot, a műjégpályát, a bábszínházat, befejeznék az állatkert átépítését, létesítenének Hagyományok Házát, Kortárs Művészetek Múzeumát és egy új hangversenytermet. Ezek és a hasonló tervek minden budapesti polgár számára elfogadhatóak és vonzóak lehetnek, de megint ott tartunk, mint minden más szocialista propagandamű esetében: ígérgetésnek sok, programnak kevés. Igaz, még nem sejtjük, hogy ez a szórólap csak a kezdet, vagy már maga a kampány.
Tudjuk, spekuláció, de oly gyötrő érzésünk van, hogy az MSZP még mindig nem döntötte el, indítja-e Gy. Németh Erzsébetet a főpolgármesteri székért. Komolyan gondolják, hogy leváltja Demszky Gábort, vagy újabb politikai alkuk és játszmák eszköze, netán áldozata lesz?
Október 20-ig várnunk kell a válaszra.