- Jobb sarok -

2002. 08. 30. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A tiltakozások évadján derült ki, hogy a Fidesz-kormány négy éve után a jobboldalnak éppen úgy nincs „tiltakozási infrastruktúrája”, mint az elmúlt tizenkettőben. Minden emberjogi szervezet a másik oldalé, beleértve a most a D–209 kormánya által kitüntetett Kőszeg Ferenc Magyar Helsinki Bizottságát és az elsősorban szintén Soros-pénzen működő egyéb emberjogi szervezeteket a jobboldali ciklusok idején rendkívüli aktivitást mutató roma polgárjogi szervezetekkel együtt. A sajtó területén a helyzet ugyanolyan siralmas. A Nyilvánosság Klubnak nincs megfelelője a polgári oldalon. A jobboldali újságíró-szervezetek bénaságára pedig jellemző, hogy egyetlen szavuk nem volt olyan helyzetekben, amelyek töredékének elkövetése esetén a másik oldal nemcsak hónapokig tartó botránysorozatot rendezett volna, de mozgósította volna nemzetközi társszervezeteit is.
A polgári kormány idején ezeknek az intézményeknek a kiépítését a polgári sajtó több alkalommal szorgalmazta. Két esetben például egy konzervatív könyvtár és dokumentációs központ kiépítését, ami éppen úgy süket fülekre talált, mint oly sok más ötlet. A polgári kormány idején persze nem működött demokráciavonal. Egy demokráciavonal működtetéséhez úgy látszik, vereség kell.
Ha most valaki a jelzett intézmények kiépítését javasolná, a válasz az lenne, mintha ’94-ben szorgalmazta volna ugyanezt: nincs rá pénz. Ugyanakkor borítékolható: ha a folyamatos elhalasztás mellett érvelők kerülnek hatalomra, ugyanolyan módon sorolnák hátra, a soha meg nem valósuló „programok” közé a jogainkat védő intézményrendszer kiépítését, a már jól ismert konzervatív szlogen szerint: „ami sürgős, az nem fontos, ami fontos, az nem sürgős”.
Az érthetetlen választási kampány, pontosabban annak elmaradása, a megmagyarázhatatlan vereség (szemben valamennyi közvélemény-kutató jelentős jobboldali győzelmet jelző eredményével) azonban nem adhat felmentést az alól, hogy azok, akiket a polgári oldal képviselőinek szavazott, ne kezdjék el már most a tervezést. Ha ezt nem teszik, méltatlanok arra, hogy továbbra is képviseljék a jobboldalt. Melyről nyilván számos publicisztika születik majd a helyhatósági választások befejezését követően.
A Freedom House – a világon hatalmas tekintélynek örvendő amerikai szervezet, amely a világ országaiban tartja szemmel a szabadságjogok érvényesülését – egyik képviselője mondta egy magánbeszélgetés során, hogy a térség legfélreértettebb országa Magyarország. Ennek, mint elmondta, egyik legfőbb oka, hogy meglepően kevés az angol nyelven rendelkezésre álló információ, noha a magyar nyelv egyszerűen hozzáférhetetlen a külföldieknek. Még Szerbiával összehasonlítva is, a magyar médiáról vagy általában a magyarországi politikai helyzetről szóló, angol nyelven rendelkezésre álló információ nevetségesen kis mennyiségben érhető el annak ellenére, hogy egy szláv nyelvet ismerő külföldi üggyel-bajjal elboldogul a szerb-horvát nyelvvel is.
Amit az amerikai mond, teljesen igaz. Hol van egy honlap, ahol egy külföldi médiaszakember vagy újságíró megtalálhatná például a balliberális lapok vezércikkeinek és publicisztikáinak fordítását, amely minden retorikai kísérletnél kézzelfoghatóbban bizonyítaná be azt, amit a jobboldali kormányok szeretetével nemigen vádolható Boris Kalnoky, a német konzervatív napilap, a Die Welt budapesti tudósítója írt a minap lapjában, mely szerint az itteni lapok „sokkolóan elfogultak”?
A jobboldal tizenkét éve tartó, csak csillagászati méretekkel mérhető tehetetlenségére nehéz magyarázatot találni.
Jóformán semmire sem lehet magyarázatot találni. Több mint szégyellni való, hogy Magyarországon 12 évvel a rendszerváltás után a jobboldal nemhogy eszmeileg, de – siralmas leírni – gyakorlatilag, azaz technikailag is képtelen a zökkenőmentes kommunikációra. A jobboldal a faxkészülékek megjelenése után mintegy 11-12 évvel még mindig képtelen biztonsággal faxon üzeneteket váltani. Éjszakára, vagy ha tulajdonosaik nincsenek a helyükön, elfelejtik a faxot faxüzemmódra átállítani. A papír „éppen” kifogy. A fax „éppen” elromlik. Ha két telefonvonal áll rendelkezésre, akkor „természetesen” nem racionálisan megosztva, az egyik éjjel-nappal telefon-, a másik éjjel-nappal faxvonal, hanem mindkét vonal mindkét üzemmódban működik. A fenti hibák lehető teljes halmozódásával. Az esetek legnagyobb részében a lediktált e-mail cím hibás.
A jobboldal vezető emberei az esetek legnagyobb részében elérhetetlenek. Az elérés mechanizmusa nincs biztosítva. Az elérés esetleges. A mobilszám a titkárnő számára van átirányítva. A titkárnő ebédel. A titkárnőnek névnapja van. A mobilszám-tulajdonos a telefonját az autóban felejti. Nem is szólva arról, hogy a jobboldali intézményekben a telefont felvevők nagy része még ma is képtelen azt a sok időt megtakarító egyszerű üzenetet elmondani, hogy „Z.-t hívta. X. Y. vagyok. Miben segíthetek?”
Túllépve e tragikomikus, pitiáner hibákon és technikai részleteken, amelyekben az ördög lakik úgy, hogy a jobboldal lépéseinek nagy részét meghiúsítja, és amelyeket már egy évtizede magunk mögött kellett volna hagynunk, de nem hagytunk, a fontosabb dolgok sem magyarázhatóak meg az ész fényében. Például az, hogy az Antall- és az Orbán-kormány politikusai ellenzékben még kísérletet sem tettek vagy tesznek az intézményépítés segítésére, például azon külföldi kapcsolataik felhasználásával, amelyeket szükségszerűen létrehoztak. Vagy például az… De hagyjuk. Nehogy azzal vádoljanak bennünket a kötelességmulasztók, hogy kritikai elemzésekkel mi járultunk hozzá a helyhatósági választások várható eredményeihez.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.