Csillagok sorsa

Csillaghullás volt ma hajnalban odafönt az égbolton. Valahonnét kelet felől meteorrajok érkeztek mifelénk, nagy sebességgel beleszaladtak a Föld légkörébe, ettől rövid ideig fölhevülve csillogtak-villogtak, aztán pedig por alakban, élettelenül hullottak le, ahogyan az ilyen felelőtlenül száguldozó meteorrajok általában.
Csillagászok már jó előre tájékoztattak az eseményről, megmondták, hogy jön ide fölénk egy csapat szeleburdi meteor, cikáznak majd erre-arra, de nincs nagy jövőjük, meg vannak számlálva a perceik.
Igen ritka, hogy eljut a földig egy ilyen hullócsillag, bár volt rá példa. Vagy száz esztendeje Oroszország területére csapódott le egy meteor, és ott igen nagy pusztítást csinált, nyomai máig láthatók valahol Szibériában…
A közvélemény nagyobbik fele rendkívül keveset tud a hullócsillagokról, sokan egyenesen összekeverik az állócsillagokkal, pedig a kettő közt elég nagy a különbség, hadd ne menjek most bele a részletekbe…
Idehaza három jelentősebb csillaghullást jegyeztek, egyet 1919 őszén, egyet ötvenhat októberében, a legutóbbit meg kilencven tavaszán – bár ez nem volt teljes értékű, tudniillik a meteorraj egy része még mindig itt cikázik körülöttünk, zavarva ezzel bizonyos normális asztrofizikai folyamatokat.
Csillagászok szerint azonban a végkifejlet nem kétséges, hamarosan ezeket a még megmaradt, zavarodottan kódorgó részekéket is eléri a vég, lobbannak egyet, aztán – ahogyan annak lenni kell – nagy-nagy semmivé lesznek.
Figyeljünk erősen!