Népfürdő a Ferencvárosban

A főváros 1928-ban hozott rendeletet olcsó, ám minden higiéniai szempontot kielégítő, úgynevezett népfürdők létesítéséről. A döntés értelmében az első fürdő a Ferencvárosban épült meg két év múlva, területén a több felnőtt- és gyermekmedence, kád-, zuhany- és gőzfürdő mellett borbély, fodrász és büfé szolgálta a vendégek kényelmét. Tisztasági fürdő része 1971-ben szűnt meg, és felújítása után, hét év múlva mint gyógyfürdő nyitotta meg újra kapuit.

Budapest törvényhatósági bizottsága a húszas évek végén hozott rendeletet a főváros területén létesítendő olcsó, ám a higiéniai szabályoknak megfelelő népfürdők építéséről. Az első hat fürdő létrehozására közel hatszázezer pengőt különítettek el, s a közgyűlés emellett kimondta, az első intézményt a nagy kiterjedésű, ám fürdővel egyáltalán nem rendelkező Ferencváros központjában kell megépíteni, mert lakóinak, főleg a szegényebb rétegnek nem áll módjában a főváros távolabbi és költségesebb fürdőit látogatni.
Az új fürdő a Dandár utcában, a Haller utcai kislakásos tömb szomszédságában készült el Maróthy Kálmán építész tervei alapján, 1930 májusára. A modern stílusú épületen főként az amszterdami iskola hatása érződik – nagyméretű, sík falfelületek, egyenes vonalú ablakok, téglahomlokzatok jellemzik –, de homlokzatán klasszikus elemek, mint a fehér keretes ablakok vagy a klasszikus oszlopsorokra hasonlító pilaszterek is feltűnnek. A bejáratok érdekes módon nem a hangsúlyos főhomlokzaton, hanem az épület szélső részein kaptak helyet.
A fürdő megnyitásakor alagsorában mosóüzem és zuhanyfürdő kapott helyet, földszintjén medence, gyermekkádak, tusolók és öltözők, az első emeletén további öltözők és kádfürdők működtek, de a vendégeket borbély, fodrász és büfé is várta. Első átalakításakor, 1936-ban bővítették gyermekmedencével, gőzkamrával és újabb kádfürdőkkel. Mivel a Ferencváros nem rendelkezett saját gyógyforrással, az új fürdő gyógyításhoz szükséges vizét az erre a célra kialakított tartálykocsikban szállították az udvaron elhelyezett, föld alatti, száz köbméteres tartályba évtizedeken keresztül. Az átmeneti megoldást a Gellért fürdő távvezetékeken odaszállított vizével kívánták véglegesen felváltani. A távvezeték egyes szakaszai a Petőfi híd és a Boráros tér rekonstrukciójával párhuzamosan készültek el. Mivel azonban kiderült, hogy a távvezeték teljes kiépítése meghaladja a rendelkezésre álló anyagiakat, és időközben az eocénprogram részeként a Közraktár utcánál egy mérőkút épült, a nyolcvanas évek végén úgy döntöttek, ez utóbbit termelőkúttá alakítják, és vizét az eddig megépült vezetéken keresztül szállítják majd a Dandár utcai fürdőhöz. A probléma végleges megoldását sürgette, hogy a vízellátás költségei olyan mértékben megemelték a fürdő költségeit, amely lassanként már veszélyeztette fennmaradását. A Dandár utcai fürdő az ötvenes években a Gyógyfürdők és Gyógyforrások Vállalathoz került, többszöri felújítása után a tisztasági fürdők megszüntetésével, 1978-tól mint gyógyfürdő üzemelt tovább. A kihasználatlan kádfürdők helyén azóta tangentorkádak (víz alatti masszázs) üzemelnek.