Utolsó „lövések

Ahogy közeledik a vasárnapi szövetségi választás időpontja, úgy pörögnek fel az események – a német kampányidőszak eléri csúcspontját, egyes politikusok megnyilvánulásai rövid idő alatt jelentős fordulatot vesznek.

Köln. Otto Schily belügyminiszter rövid huszonnégy óra alatt merőben megváltoztatta véleményét a Pakisztánban elfogott terrorista Ramzi bin al-Sibbal kapcsolatban. Előbb amellett kardoskodott, hogy a német államügyészség által nemzetközi körözéssel keresett személyt ki kell kérni az amerikaiaktól és hazai bíróság elé állítani, hiszen Hamburgban végezte előkészítő tevékenységét. Másnap viszont már így nyilatkozott: „A borzasztó merénylet mindenekelőtt az USA-t sújtotta és így természetes, hogy előjoggal rendelkeznek. Ezt diktálja a szolidaritás és a sportszerűség elve.”
Az Elba okozta árvíz után a gyorssegély menedzsereként fellépő Gerhard Schröder további mentőakcióval igyekszik növelni népszerűségét. A kormány rendre hangoztatott takarékossági programjával szemben háromszázhúszmillió euró támogatást engedélyezett a fizetésképtelenné vált MobilCom javára, sőt ötvenmilliót máris átutaltak a csőd szélére jutott vállalkozásnak, amelynek bukása ötezer alkalmazott munkahelyét fenyegeti.
A kereszténydemokraták kancellárjelöltje, Edmund Stoiber – tekintettel a közvélemény-kutató intézetek előnytelen előrejelzéseire – a bevándorlás problematikáját igyekszik súlyponti témának beállítani a választási küzdelem hajrájában. A migrációt – a CDU/CSU szerint – az SPD/Zöldek-koalíció nem vonta össze a német munkaerőpiac helyzetével, a négymillió munkanélküli tényével, az integrációs erőfeszítések mulasztásaival. A Stoiber-féle „kompetenciacsapatban” a belpolitikáért felelős bajor tartományi belügyminiszter, Günther Beckstein bejelentette, az unió választási sikere után azonnal hatályon kívül helyeznék a Schröder-kabinet bevándorlási törvényét, amely a Bundesratban csak botrányos körülmények között kapott vitatható többséget és az alkotmánybíróság előtt várja jogosságának végső megítélését.
A fej fej melletti verseny jegyében jelentős figyelmet érdemel a német állampolgársághoz jutott török származású polgárok véleménye. Az esseni egyetem keretein belül működő „török tudományos központ” számításai szerint közel félmillió honosított személy keresheti fel a szavazóhelyiségeket, a választók összességének egy százaléka. Az intézet analízise szerint a török–német kisebbség szimpátiája az SPD felé fordul, két okból is. A szociáldemokraták irányította szövetségi kormány nyitotta meg előttük a német útlevélhez vezető utat, számtalan török vendégmunkás pedig munkahelyének üzemi bizottságán és az SPD-hez kötődő szakszervezeteken keresztül került kapcsolatba a politikai élettel.