Mit szól ahhoz, hogy a vetélytársai különösen az utóbbi napokban kifejezetten negatív kampányt folytattak?
– Azért vagyok meglepődve, mert ők kezdeményezték, hogy írjunk alá egy etikai kódexet. Ez többek közt azt is tartalmazza, hogy tartózkodunk a negatív kampánytól, és nem egymás személyével, hanem a saját programunkkal foglalkozunk. Én már az első pillanatban is azt gondoltam, hogy etikus kampányt kell folytatni. Ettől nem tágítok: tiszteld a vetélytársaidat, a szabályokat és a budapestieket.
– Ennek ellenére a Duna Televízión közvetített vitában Gy. Németh Erzsébet és Demszky Gábor többet foglalkozott önnel, mint a saját elképzelésével.
– Ez nekem nagyon jó. Ha az én programomról, az általam tervezett Budapest-kártyáról beszélnek, akkor egyre szélesebb körben népszerűsítenek engem. A budapestiek egy része ezért ismeri a programomat.
– Ha már a televíziós szerepléseknél tartunk, a hét elején volt egy vita az m1-en, amelyen ön és Demszky Gábor nem vett részt. Csurka István és Droppa György is kritizálta, méltatlannak tartotta ezt, ráadásul egy platformra került Demszky Gáborral.
– Én a teljes médiamunkát a csapatomra bízom, ők szerveznek nekem interjúkat, fellépéseket, közszerepléseket. Eredetileg úgy készültem, hogy két vita lesz. Egy olyan, amelyen ott vagyunk mind a hatan, s egy, amelyen csak a három legerősebb. Magam lepődtem meg a legjobban, amikor az utolsó programomról hazaérve bekapcsoltam a televíziót, és a főpolgármester-jelölti vitát láttam. Erről tehát nem is tudtam. Egyébként szerettem volna egy olyan vitát is, amely közönség előtt zajlik.
– Ezt a vetélytársai utasították el?
– Igen. De magukat a vitákat is én kezdeményeztem elsősorban azért, hogy bebizonyítsam: legalább annyira értek a városvezetéshez, mint az, akit kihívtam.
– Térjünk át a programjára. Lakótelepeket kíván felújítani, teljes körű térfigyelő rendszert akar kiépíteni, s utakat akar építeni, felújítani. Ön szerint erre honnan lesz forrás?
– Meggyőződésem, hogy lesz forrás, lényegesen több, mint amennyi eddig volt. Sajnálattal tapasztaltam, hogy az Európai Unió által felkínált forrásokat sem tudtuk maradéktalanul kihasználni, mivel nem voltak megfelelő tervek. A Válogatott Tizenegy címet viselő programom tizenkét évre vonatkozik. Így nem egy-egy év, hanem tizenkét esztendő költségvetését terheli az igény. A megvalósítást hat különböző forrásból képzelem el. Budapestnek vannak tartalékai, ám azt pontosan senki nem tudja, hogy mennyi, mert ehhez az adathoz lehetetlen hozzájutni. Én 100 milliárd forintra becsülöm a megtakarítást. Meggyőződésem, hogy takarékoskodással, a budapesti kincstár felállításával párhuzamosan a jelenlegi költségvetés mintegy tíz százalékát lehet megspórolni. Ez például egy évben egy új hid építését jelenti, ami durván 20 milliárd forintba kerül. Az Európai Unióba való belépéssel nagyságrendekkel nagyobb források érkeznek majd, mint most, csak rajtunk múlik, hogy lesznek-e kész tervek. A negyedik forrást a hitelek adnák, hiszen Budapest hitelképes. Emellett a magántőke és az állam jelentős részvételére is számítok.
– Budapest valóban hitelképes. Két hete jelentette be Demszky Gábor, hogy a főváros vezetése az év végére 120 millió eurós hitel felvételét tervezi az EIB-től. Sokan ugyanakkor attól tartanak, hogy a főváros ezzel adósságspirálba kerülhet.
– A város mindaddig hitelképes marad, amíg a kölcsönöket nem működésre, hanem beruházásokra, fejlesztésre, útépítésre, környezetvédelemre, közlekedésre, szemétkezelésre költi. Ezek a beruházások ugyanis megtérülnek.
– Az ön által népszerűsített Budapest-kártya kedvezményekre jogosítaná a fővárosiakat az élet több területén. Az intézmények bevételkiesését a főváros pótolja majd?
– A kedvezmények adása nem feltétlenül jelent bevételkiesést. Mondok egy példát: színházba most egymillióval kevesebben járnak, mint 1990-ben. Ha én kedvezményekkel, alacsonyabb helyárakkal vissza tudom csábítani a színházba az embereket, akkor nincsen bevételkiesés, hiszen több jegyet adnak el. Az üres széknél nincsen nagyobb bevételkiesés. Ha fél áron eladom az üres helyeket, ott bevétel képződik.
– Demszky Gábor és a szocialisták az országgyűlési választások előtt azt hangsúlyozták, hogy kettészakadt az ország. A fővárosban hasonló a helyzet. Pest nagyságrendekkel lepusztultabb, omladozó épületek, szocreál lakótelepek, jellemző a sok kilométernyi földút. Ezzel szemben a belső budai rész lényegesen szebb látványt nyújt, az ott élők is jóval tehetősebbek a pestieknél. A különbségek megszüntetésére milyen tervei vannak?
– Szerintem nem gazdaságilag szakadt szét a város. Elsősorban azt sajnálom, hogy politikailag szakadt szét. Az emberek túlságosan a politika mezsgyéjén gondolkodnak, és hajlandók árkokat ásni ahelyett, hogy betemetnék. Lakótelepek nemcsak Pesten vannak, hiszen ott van a békásmegyeri, a kelenföldi, a gazdagréti. Vannak lakótelepiek, külvárosiak, pesti belvárosiak, budai belvárosiak. Én nem érzem nagy veszélyét, hogy a szétszakadás tovább mélyülne. Ha úgy gondolkodom, mint London szintén független főpolgármestere, akkor nem mélyül tovább a különbség. Ő készített egy úgynevezett embertérképet. Pontosan felmérte, hogy mennyi nő, férfi, idős, fiatal, diák, nyugdíjas, mozgássérült, idegen ajkú, színes bőrű lakik a városban, és pontosan hol élnek. Azt mondta, arra vállalkozik, hogy ennek a 8 millió embernek a sorsát megpróbálja külön-külön jobbra fordítani. Ez nagyon közel áll az én gondolkodásmódomhoz. Itt Budapesten 450 ezer ember lakik lakótelepen, nekik más az igényük, mint azoknak a kertvárosiaknak, akik a poros utak mentén laknak, csatorna nélkül. Külön kell kezelni a klasszikus pesti bérházakat. Fel kell tenni azt a kérdést is: mi volt az oka, hogy 300 ezer ember költözött el Budapestről. Meg kell vizsgálni, mely meghatározott körből vándoroltak el főképp. Ez magyarázatot adna arra, hogy ki milyen segítségre szorul. Van, akit szociális helyzete kényszerít elköltözni, van, aki a közbiztonság miatt megy el, van, akit a háza állapota, van, akit a közlekedés riaszt el.
– Ön magánemberként hol lakna szívesen? Budapesten vagy a környékén?
– Laktam én már lakótelepen tizenkét évig, ott születtek a gyerekeim is. Most sorházban lakom.
– Élhetőnek, lakhatónak érzi ezt a várost?
– Az az igazság, hogy az ember könynyen asszimilálódik, lassan megszokom, hogy csaknem egy órába kerül, míg bejutok. Én úgy képzelem, hogy az emberek bizonyos dolgok előtt tehetetlenül állnak, úgy gondolják, ez van, ezen nem lehet változtatni. És nyugodtan eldobják a kezükben lévő almacsutkát, mert azt gondolják: úgyis akkora kosz van, ez már nem számít. Meg úgy gondolják, az én egy autóm már nem sokat számít a 250 ezerhez képest. Szemléletváltásra van szükség. Én azok közé az emberek közé tartozom, aki szereti ezt a várost, de jobbítani is szeretném.
– Megválasztása esetén együtt tud-e működni a fővárosi frakciókkal?
– Én mindenkivel együtt tudok működni, aki tenni akar ezért a városért. Képesnek érzem magam arra, hogy integráljam a jobb- és baloldali értékeket. Remélem, hogy elsősorban példamutatással, a hozzáállásommal, a tárgyalási stílusommal, a diplomáciai készségemmel fogom meggyőzni azt a hatvanhat embert, aki az életének a következő négy esztendejét arra szánja, hogy Budapest jobbításán fáradozzon. Nem szabad pártutasításokat végrehajtaniuk, legjobb tudásukkal azon kell iparkodniuk, hogy a budapestieknek legyen jobb az életük.
– Gondolja, hogy el tudja ezt érni például a Fidesz és az MSZP között a jelenlegi politikai helyzetben?
– Igen, el, mert szerintem a nagypolitika és a szakpolitika nem ugyanaz. Szakpolitika egy metró megléte vagy nem léte. Van közlekedéspolitika, biztonságpolitika, környezeti politika, oktatáspolitika és számos más szakpolitika. Ezek valók az önkormányzat asztalára, nem pedig a nagypolitika. Én abban bízom, hogy a pártlistákra olyan emberek kérték fel magukat, akik különösen ismerik a várost, és a tudásukat ott tudják kifejteni.
– A helyetteseit hogyan választja majd ki? Minden frakcióból egyet?
– Igen, szívem szerint ezt tenném, de az erőviszonyok döntenek majd. Egy biztos, konzultálni fogok, és akik erősen jelen vannak a közgyűlésben, azokra mindenképpen számítani fogok.
– Az önt támogató Fidesz már évek óta javasolja egy környezetvédelmi főpolgármester-helyettes kinevezését. Ön tervez ilyet?
– Inkább egy gazdasági főpolgármester-helyettesre lenne szükség. Aki most van, inkább a pénzügyekkel, a bevétellel és a kiadással foglalkozik, nem magával a gazdasággal. A kormányzati struktúrából is tudható, hogy nem ugyanazt a munkát végzi a pénzügyminiszter és a gazdasági miniszter. Én tehát inkább abban lennék partner, hogy gazdasági helyettesem legyen, ugyanakkor lehetne még egyéb főpolgármester-helyettes is.
– Hogyan képzeli el a kis- és középvállalkozók támogatását? A multicégek, plazák térnyerésével egyre súlyosabbá válik helyzetük, közülük sokan ellehetetlenültek. Terve-zi-e például a multinacionális vállalatok megadóztatását, amelyek – az EU országaival ellentétben – hazánkban a kedvezményeik miatt nem veszik ki részüket a közteherviselésből.
– Minden felelős vezetőnek vállalkozópártinak kell lennie. Budapesten a közel 100 ezres kisvállalkozói réteg a gazdaság motorja, ők adnak kenyeret 800 ezer embernek. Minden eszközzel segíteni kell a kisvállalkozókat, hiszen ők is ezt teszik, amikor adóként befizetik a főváros bevételének 23 százalékát, mintegy 63 milliárd forintot. Az a célom, hogy az uniós versenyben is megállják helyüket. Az iparűzési adó egynegyedének elengedése nagy segítség lehetne, s még a Budapest-kártya is juttatna nekik kedvezményeket. Vállalkozópárti vagyok. Sajnos a multik valóban tönkreteszik a kisvállalkozókat, ugyanakkor nem szabad nagyvállalkozás-ellenesnek lenni.
– Programjában hangsúlyos szerepet kap a posztos rendőrök visszaállítására vonatkozó fejezet. Őket a rendőrség kötelékén belül vagy a főváros alkalmazásában képzelné el?
– A biztonság komplex kérdés, amely meghatározza életünk minőségét. Létre kívánom hozni a budapesti közbiztonsági tanácsot, amelybe öt meghatározó szervezet delegálna tagokat, a fővárosi önkormányzat, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság, a Budapesti Rendőr-főkapitányság, a polgárőrség és a vagyonvédelmi szervezetek. A posztos rendőrök Budapest olyan helyein állnának, ahol a fizikai jelenlétük nagyon számít. A rendőrség kötelékébe tartoznának, de természetesen a főváros költségvetési támogatást adna ezért. Sajnos, Budapesten nem jó rendőrnek lenni. Együtt kell velük működni, s vissza kell állítani társadalmi megbecsülésüket. Lakáshoz és tisztességes jövedelemhez kell juttatni őket. A másik fontos biztonsági elem a programomban a térfigyelő rendszerek kiépítése. Ebben az új elem az lenne, hogy a kamerákat mozgássérültekkel kívánom kezeltetni. Ez esetben ugyanis mintegy ötezer tolószékes polgárnak tudok munkát biztosítani, akik egyébként nem kapnak megfelelő munkát.
– Budapest sport- és szabadidőparkjai rendkívül lepusztult állapotban vannak. Az előző években a főváros – a parkokhoz hasonlóan – egy négyzetcentiméternyi új sportpályát sem épített, ellenben több játszótér szűnt meg a beépítések következtében. Legutóbb például a BKV akarta eladni az egyik több ezer négyzetméteres szabadidős telepét.
– Három gyermek édesapja, négy unoka nagypapája vagyok, így nem csoda, ha szívemen viselem ezt a kérdéskört. Szomorúan tapasztalom, hogy a sportpályák a gyerekek elől el vannak zárva, vagy fizetni kell használatukért. Vannak olyan iskolák, ahol még tornaterem sincs, s több kerületben nincs uszoda. Így aztán beszélhetünk a mindennapos testnevelés fontosságáról. Nincs elég játszótér, vagy tönkrementek, és hiányoznak a kerékpárutak is. Az egészséges, sportos szabadidő eltöltéséhez a város nem teremtette meg a szükséges feltételeket, s egyáltalán nem az élsportra gondolok. Nagyon sok a teendő, a sportot a nevelés legfontosabb eszközének tartom. Azon leszek, hogy központi forintokat is hozzátegyünk minden olyan kezdeményezéshez, amely a szabadidő hasznos, sportos eltöltésére irányul. Amilyen állapotban vannak a sportlétesítmények, az nem méltó egy sportnemzethez.
origo.hu
Brüsszel vs. Magyarország: már több mint 40 ezren követelik Magyar Péterék távozását
