Fohász a párnán

Kőkék szemével büszkén néz előre
tulajdonképpen öntudatlanul
a messzeségbe álmom őrizője
tekintete oda összpontosul
a célkeresztbe fogva hogy lelője
a madarat mi majd ölébe hull
ki verdes csak a magasban a pőre
levegőégen át gyanútlanul

Szerelmem édes gyönyörű szemével
azt az egyetlen pontot keresi
s az isteni magasban oda ér el
hol szempillával integet neki
maga az Isten a Szentlélekisten
mint Rákosfalván rebbenő Galamb
a templomfalon kék és sárga színben
rajongva amit bámultam alant

Állj meg te Isten ha már énnekem nem
ennek a lánynak szép tekintetét
galambkarmaid közül ne ereszd el
ne kelljen még elszállani ne még
vagy ha muszáj legyen erő a szárnyban
mi a halálos magasig emel
kiálljak bátran mint az iskolában
és bevalljam hogy mit követtem el.