Kastélyt, udvarházat, kúriát vegyenek

Kétféle kúria létezik a kies magyar vidéken. Az egyik olyan, mint egy kicsinyített kastély: őrzi monumentális mintaképe arányait, oszlopait, ékességét. A másik pedig olyan, akár egy megnagyobbított parasztház: rusztikus, szeretnivalóan tenyeres-talpas, egyszerű. Ki melyiket választja ki magának, az a személyiségétől függ. Meg a pénztárcájától persze.

Zsohár Melinda
2002. 12. 17. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Milyen ember lakik manapság Magyarországon kastélyban? Nyilván gazdag. Ha szerényebbek vagyunk, a kastélyt inkább udvarházra, kúriára módosítjuk, de a megnevezés akkor is marad. A legnagyobb és történelmileg is legjelesebbnek tartott kastélyaink tartós állami tulajdonban vannak, közfunkciót látnak el, múzeumok, speciális rendeltetésű intézmények. Virág Zsolt, a Magyar kastélylexikon-sorozat szerzője és szenvedélyes „kastélygyűjtő” szerint az utóbbi időben viszont egyre több tehetős ember rendeli hozzá meglévő romantikus vágyait a realitáshoz, s kisebb kúriára, udvarházra, annak felújítására és fenntartására költi a pénzét.
– Magyarországon a viharos történelem ellenére még mindig sok kastély, udvarház és kúria áll, nem panaszkodhatunk építészeti kincseinkre – mondja Virág Zsolt. – Mintegy ötezer ilyen jellegű épület ékeskedhetett a jelenlegi határok között a második világháború előtt. Mára ezer elveszett belőlük, de a többiek megmaradtak.
Virág Zsolt valószínűleg ma a legtöbbet tudja általánosságban a magyar nemesi építészet emlékeiről, mivel nyolcévesen kezdett el velük foglalkozni, s ebből a gyerekkori szenvedélyből nemhogy kigyógyult volna, de profizmusra váltotta szórakozását. Mély sóhajjal veszi tudomásul, ha huszonöt éves korát hangsúlyozzák, mert szerinte ez lényegtelen, s attól is tart, hogy kora felemlegetésével súlyát veszti a munkája, amely immáron háromkötetnyi kastélylexikonában fekszik. Pedig nem veszti. Az eredmény magáért beszél, az első két kötet – Pest és Bács-Kiskun megyék – kiadványa elfogyott, s a harmadik, a napokban megjelent Fejér megyei részt is lelkesen böngészik az érdeklődők.
Az ifjú szerző gyerekként a Győr-Moson-Sopron megyei hédervári kastélyba szeretett bele egy újságban lelt kép alapján, s rövid idő alatt paksamétányira duzzadt a magyar kastélyokból álló képeslap- és fotógyűjteménye. Kedvence a Veszprém megyében található lovászpatonai kastély manzárdos, klasszicizáló késő barokk épülete, a mai szemmel is belakhatónak látszó copf palotácska. Soha nem cédulázott aprólékosan, viszont tekintélyes mennyiségű jegyzetei mellett fejében háromdimenziós képeken sorakoznak a magyar kastélyok, amelyeket emlékezete fotózott le pontosan.
Mire leérettségizett a kecskeméti piaristáknál, a maga örömére számítógépes kartotékrendszert állított össze a Bács-Kiskun megyei kastélyokról, majd az ország többi épületéről is. Tizenkét esztendősen rádöbbent, hogy csak a műemlék épületekről készült nyilvántartás, őt azonban nemcsak a védett műemlékek érdekelték, hanem minden olyan nemesi lak, amely kultúrtörténeti emléket hordoz akár romjaiban, akár barbár módon átalakított formájában is.
– Ekkor elhatároztam, hogy valamiféle leltárt, nyilvántartást, listát hozok létre – meséli, s tizenkét kézenfekvő szempont alapján (mikor épült, ki által, milyen stílusban, melyik család birtokolta stb.) csoportosította „leleteit”. Barátok társultak hozzá, s a paptanárok is biztatták nagyszabású és rokonszenves vállalkozásában. Elvégezte közben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karát, most művészettörténetet hallgat, s jogi doktorként, művészettörténészként konokul ragaszkodik gyermekkori álmához, a teljes lajstrom elkészítésének és kiadásának tervéhez. Virág Zsolt a társtulajdonosa és alapítója a Castellum Novum Kiadónak, amely a későbbiekben az összes megye kastélylexikonát tervezi kiadni, a megjelent három kötet mellett előkészületben Komárom-Esztergom s Vas megye gyönyörű képes katalógusa. Napokon belül kész a vásárlóknak szánt ingatlanközvetítői adatbázisa is.
– Fejér megyében épültek talán a legnívósabb nemesi lakok, a valamikor 281-ből ma is áll 198 épület! Afféle végvárnak számítunk ebben is, hiszen tőlünk keletre ez az épülettípus nem dívott. A Trianon előtti Magyarország területéről vannak adataink, így a Vajdaság kivételével a mai állapotokról is sokat tudok. A Felvidéken (akkori hivatalos nevén Csehszlovákiában) a gyorsan fölállított vörös őrségek mentették meg a második világháború végén a kastélyokat a rombolástól, a fosztogatástól. Többnek a berendezése is megmaradt, szemben a hazai kincsekkel.
A rendszerváltás óta gőzerővel álltak neki Magyarországon a romos épületek felújításának, elsősorban Vas megyében. A magántőke is bekapcsolódott a rekonstrukciós munkákba, ezzel kapcsolatban érdekes észrevételt tesz Virág Zsolt.
– A mai nagy vagyonok nem öröklöttek, tulajdonosaik maguk gyűjtötték össze azokat, s még óvatosak. Nem fektetnek be kastélyba, kúriába, mert azok a jól menedzselt kastélyszállókat kivéve jövedelem termelésére nem alkalmasak, ők pedig a produktív dolgokat díjazzák. A lelkes értelmiségi vagy tehetősebb középosztálybeli pedig csak tégláról téglára tud kisebb udvarházat, kúriát lakhatóvá tenni – sorolja a lexikonszerkesztő. Húsz évre taksálja, hogy megszilárdul az új rend, s bíznak a tulajdonviszo-nyok állandóságában a ma még hezitálók. Az adatbázisát is legfőképpen arra szánja, hogy az eldugott, kevéssé ismert helyeken rejtőzködő, csodálatos épületeket fölébresszék Csipkerózsika-álmukból tehetős, igényes új tulajdonosaik. Külterületeken, tanyákon, majorságokban, pusztákon a téeszek, állami gazdaságok által használt egykori főúri kastélyok, közép- és kisnemesi kúriák omladoznak nyomokban megmaradt parkok fái közt. A szegényebb sorsú lakók, akiket évtizedekkel ezelőtt költöztetett oda az állami, tanácsi kegy és kényszer, a legjobb szándékkal sem tudnak gátat vetni az enyészetnek. A nyomdai előkészítés alatt álló Komárom-Esztergom megyei lexikonban is számos olyan pusztai kastély, kúria, udvarház képe és leírása található meg, amelyek éppen ebbe a világvége még sincs messze kategóriába tartoznak.
– A tisztázatlan tulajdonú épületeket senki nem szereti. A külterületeken álló ódon udvarházakra illő ablakra, ajtóra, födémre, márványburkolatra, tehát a korhű felújításra nincs pénze a kisjövedelmű lakónak, a műemlékvédelmi többletköltségek miatt amúgy is olcsóbb új rezidenciát építeni, mint egy régit kiváltani, felújítani és hasznosítani – mondja Virág Zsolt. De nem pesszimista, mert hisz abban, hogy a régi paloták, udvarházak, portikuszok, csipketornyok, boltívek megvakult ablakaikkal és kopott rongyaikban sem az elmúlásról, hanem a megmaradásról szólnak.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.