Lenézték és felfedezték

Egyre több lakásban kap szerepet a parafa borítás, de az igazi áttörést a vízálló típus meghonosítása hozná.

A parafa ipari feldolgozása a múlt században vette kezdetét, bár az anyagot elsőként egy bencés rendi apát használta palackok lezárására a XVII. században, majd később spanyol és portugál kolostorok burkolataként is alkalmazták. Ennek ellenére burkolóanyagként való használatát sokáig előítéletek övezték, amelyek napjainkra már elhaltak. A parafa burkolatnak két típusa létezik: enyvezett és nem enyvezett. A burkolathoz speciális elasztikus lakkot dolgoztak ki, amelyik az anyag hajlékonyságát követve képes kitágulni és összehúzódni. Korábban ez komoly problémát jelentett, hiszen az oxigénnel való érintkezés elfeketítette azokat.
Az anyag kezd egyre nagyobb teret hódítani magának, ám még ma is sokan idegenkednek tőle. Pedig a festett parafa burkolat nem rosszabb a szokásos lamináltnál, ráadásul igen hajlékony. Így, ha nagy nyomás hatására össze is megy, végül helyreáll eredeti állapota, térfogata. Az anyag ma már jóval ellenállóbb a vízzel szemben, mint korábban, ám a korszerű parafának még mindig árt a nagyfokú nedvesség. Igazán nagy áttörést elérni a vízálló parafa burkolat fog. A parafa előnyei: meleg felületet ad, ezért alkalmas háló- és gyermekszoba borítására, egészséges a lábnak, jól nyeli el a zajt, s természetes színei nyugtatják az idegrendszert. Ráadásul nem csúszik, így biztonságos. Amellett, hogy az egyik legtisztább anyag, szerelése egyszerű és tartós: a sérülések csiszolhatók, míg a felület könnyen lakkozható.