Presszó

Jó reggelt, Ilike szívecske! Mit szól, beköszöntött a tél! Csók, Dezsőkém, maga volna a tél? Ahogy mondja, nézzen rám, én már az örök tél vagyok. Mehet a szokásos? Unicum plusz rövid kávé, de forró legyen, akár egy spanyol tangó! Keverékkel járok, mint a Trabant. Ide hallgasson, Dezsőkém, ha ezt még egyszer el meri sütni, komolyan mondom, nem szolgálom ki! Ne bántson, Ilike, alig aludtam valamit, ha akar rondát látni, nézze meg ezeket a véres szemeimet. Csak nem nőt vitt fel éjszakára, Dezsőke? Nőt? Négy házasság után? Érdekes, nekem csak kettőt vallott be, amikor udvarolt. Egyáltalán nem udvaroltam magának, Ilike, és tudnia kell, hogy a négyből hármat én dobtam ki, egy pedig elhidegült tőlem. Jaj, Dezsőkém, azt ígérte, hogy együtt fogunk fürödni tejben, vajban! A tejet és a vajat felejtse el, a közös fürdést fenntartom. Jól van, hadd halljam, miért nem tudott aludni? Éjjel kettőig állt a bál a szomszédban. Tányérokat és poharakat vagdaltak a falhoz, felborították a szekrényt, felaprították az összes bútort, közben ordítottak, mint a sebzett vadak. Rengtek a falak, kérem! Tettlegesség is volt? Mit gondol…? Amikor teljesen szétverték a lakást, egymást ütötték. Aztán valaki keservesen sírt. Már világosodott, amikor abbahagyta. Be kell hozzájuk csengetni, és meg kell mondani, hogy a lakók nyugalma érdekében nappal háborúzzanak. Becsengetni? Hát, ki mert szólni azoknak? A Tőzegi nénit is ők lökték le a lépcsőn. Megúszta egy combnyaktöréssel. Tavaly levetkőztették a postást, aztán bezárták a gyerekkocsi-tárolóba…
Emlékszik, Ilike, amikor festékszóróval lefújták a boltajtómat? Az állt rajta pirossal, hogy love. Olyan volt, mint egy seb. A szemét kis kölykök csinálták, erre kell nekik a nyelvtudás. Ne izgassa magát, ősszel nekem is lefújták odakint a presszó falát. Végigfestették zöld nemi szervekkel egészen a bejáratig. Az egész utca rajtam röhögött. Tett feljelentést, Ilike? Egy fenét. Lemeszeltettem az egészet. Ez az, látja, én naiv, persze feljelentettem a kölyköket a love miatt, de nem történt semmi. Arra persze jó voltam, hogy május elsején felvonuljak, igaz? Egyébként, Ilikém, hétfőn a lövöldözés miatt is tettem feljelentést. Hát, hol lakik maga, Dezsőkém, a vadnyugaton? Ez itt ezerszer rosszabb, Ilike! Hétfőn tűzharc volt a mulató előtt, de állítólag nem sérült meg senki, viszont utána leszúrtak valakit. Színházi látcsővel álltam az ablakban, de sajnos egy teherautó eltakarta az egészet. Kijöttek a mentők? Kijöttek. A földön feküdt valaki, két orvos dolgozott rajta. Ahogy érkeztek a járőrkocsik, az a sok villogó kék fény visszaverődött az ablakokról, volt benne valami felemelő. Reggel mentem tejért, láttam, hogy a vérfoltot fűrészporral szórták le. Megfigyelte már, Ilikém, hogy fűrészpor mindenütt van kéznél? Tudja, Dezsőkém, ahol én lakom, ott még nem volt se leszúrás, se lövöldözés. Az igaz, hogy tavaly elkaptak a lakók egy fajtalankodót a padláson, de ki se hívták a rendőrséget. Tökön rúgták, letépték az egyik fülét, és annyi. Nálunk, Ilikém, a razzia megy. Összeállunk néhányan, és járőrözünk a pincében. Elkergetjük a hajléktalanokat, aztán elégetjük a rongyaikat, meg a keménypapírt, amin aludni szoktak. Olyankor büdös, fekete füst gomolyog az utcában. Megmondom őszintén, Dezsőkém, én is kiütést kapok a hajléktalanoktól. Amikor bejönnek forró teát tarhálni. És az a mosdatlanság…! Tudja, engem nem érdekel, ha megfagynak. Tessék nekik rendesen dolgozni, de ha meglátnak egy lapátnyelet, elszaladnak. Igazam van? Igaza van, Ilike! Na, adjon még egy felest. Nem lesz sok, Dezsőke? Sok? Nagy piás voltam én tíz évvel ezelőtt, akkor látott volna! Bírta? Egy fenét bírtam. Csak hát a magánélet… De utálom, hogy mindenki a magánéletével jön, az a legegyszerűbb. Legyen őszinte, Ilike, maga nem nyúlna a pohárért, ha a vállára ülne a fekete bánat? Jézusom, maga költő is? Tessék itt a felese! És amúgy mi újság, Dezsőkém?
Amúgy az égvilágon semmi, Ilike.