Sötétség délen

Hűvös az idő, így aztán mostanában Ausztráliába, illetve Új-Zélandra utazik a magyar Országgyűlés elnöke, ott most kezdődik a nyár, érik a cseresznye, a koalák nászukat ülik. Szili Katalin (MSZP) parlamenti elnök asszony szerint akkor lesz több a nemzet, ha ő Ausztráliában, illetőleg Új-Zélandon tesz tisztelgő látogatást. Egyem a szívét.
Hagyjuk most a piszkos anyagiakat, hogy mennyibe került az utazás meg ilyesmi (erről csak szoclibek tehetnek fel kérdéseket a nemzeti oldalnak), nagyobb kérdés, vajon milyen feltorlódott problémák vezették a közjogi méltóságot Ausztráliába, majd onnét Új-Zélandra. Orbán Viktor amerikai útja annak idején pergőtüzet gerjesztett az itteni balsajtóban. Hogy miért kellett, mi értelme volt, kinek lett belőle haszna…
Szólt most onnét valaki?
Egyszólamú ez a vokál, gyerekek. Akit ti elítéltek, az el van ítélve, a többi meg tartsa a száját, különben beverjük. Vissza a Szovjetunióba. Back to the USSR!
Emellett a közjogi méltóság (még mindig Szili Katalinról beszélek) valami sötétséget emlegetett itt a minap, hogy ebben élünk, bár közeleg a fény, amitől viszont tartanak a sötétség fiai. Így mondta a nagyaszszony, szó szerint.
A sötétség fiai.
Gondolom, nem a Szabó Ervin Könyvtár olvasótáborára célzott a politikus asszony, de még csak nem is a pannonhalmi szerzetesekre. A sötétség fiai – szerinte – fideszesek, MDF-esek, MIÉP-esek.
Milyen árnyalata van akkor a 301-es, D–209-es Szili-pártnak?…
A sötétség odaát van, asszonyom. Ausztráliából, Új-Zélandról roszszak errefelé a látási viszonyok, de a gondolat éber. Tapasztalataink vannak a látással kapcsolatban, alkalmazni fogjuk őket. Ahogyan az acélt – minket is megedzettek.