Tanácsok – bizonyos koronás főknek

Vigyázzatok,
bár eléggé… tudom,
nem lehet vigyázni,
és induljatok még ma,
ám nem biztos,
hogy célba is értek,
a serény igyekezet
megtérülhet ugyan,
de a tétova késlekedés
olykor javatokra válik
(másképp szólva
és talán más időkben:
a bölcs késlekedést
még javatokra írják),
és főleg ne hallgassatok
csacsogó asszonyaitokra,
hiszen őket kizárólag
csak a becsvágy hajtja,
a vad hegyeket pedig
ne kerülgessétek,
mert a sivatag hossza
bizony fárasztóbb lesz,
s egy fél kulacs víz
akkor többet ér majd
a legpontosabb iránytűnél is,
ha pedig szivetekben
az ígéret nagy mágnesével,
– ahogy a hegyen innen
s túlnan mondják –
Isten hírével közlekedtek,
ím az Ő bizonyossága
tüstént megmutatkozik,
s szól égben függő angyala:
most nagyon vigyázzatok,
mert ha nem Heródes,
akkor mindig valaki más,
valami hírszerző fenomén
nyájas kígyó-szavakkal
akar veletek egyezségre jutni
– a háromkirályok
fedőnevet ajánlva –
hogy lennétek majd jelentéstevő
csillagjelölte kisded-látogatók…

(Tanácsnoki záradék)
Önérzetes néma
válaszotok ismert,
beszédes ajándékaitokat
a megtalált gyermek
– végtelen szeretetével –
ránk is ragyogtatta,
ám visszautatok rejtélye-titka
engem örökre elnémít…
és ha záradék: így csattanó is,
azt hiszem, a tanácsadók
már nyugodtan elcsaphatók.