Tollhegyen

Ingyenkonyhát nyitott tegnap a Magyar Szocialista Párt a Köztársaság téri MSZP-központtal szemben, nagyjából az Erkel Színház magasságában. Ebből is látszik, hogy Kovács bácsiék szociálisan határtalanul érzékenyek, csak beleszippantanak a levegőbe, s máris érzik, éhes emberek kószálnak arrafelé, kalória kell nekik, vagyis szociálisan hiányt szenvednek… Nesze nektek, ingyenkonyha!
Szép cselekedet az ilyen, bizonyos Róbert bácsi kezdte így annak idején a karitatív étkeztetést, jókora kondérból merőkanállal mérte a babgulyást, a nevét generációkon át őrizte a pesti szájhagyomány.
Aki ebben az egészben valamiféle olcsó kampányfogást, párttrükköt, politikai rafinériát sejt, nagyot téved, itt igaz emberek igaz cselekedeteit látni, olyanokét, akik kitárt szívvel, mosolygós tekintettel mérik a babgulyást a kondérból, sunyi politika őket meg nem érinti, egyetlen vágyuk jóllakatni a betérő éhes embert, pártállásra, világnézetre, fajra, nemre való tekintet nélkül. A kérdés már csak annyi, miért éppen a Magyar Szocialista Párt vállalta eljátszani Róbert bácsi szerepét, miért nem, teszem azt, a Szabad Demokraták Szövetsége, esetleg Kupa Mihályék a Centrumból?
Fogós, ravasz kérdés.
Mert a szocialisták a szegénységpártiak! Azonkívül jó pontokat (minél többet) kell szerezniük a fiúknak a következő választásig, ugyanis a teljesítményük eddig halovány, a víz fel sem fodrozódott, amerre mentek, a vélemény viszont máris megvan róluk. Ami nem éppen hízelgő.
Ingyenkonyha a Köztársaság téren? Kilóg a lóláb. Útlevelet kértünk volna negyvenvalahány esztendőn át, szabad gyülekezési jogot, lehetőséget pártalapításra. Szabad szólásra, országépítésre.
Az nem jött össze, de most itt az ingyenkonyha. Egyetek. Egyétek…
Én már torkig vagyok.