Tollhegyen

A jelek szerint hamarosan visszatérnek a legendás szamizdat idők, ismét pincék, kamrák és óvóhelyek mélyén leszünk kénytelenek plakátokat, röplapokat, Márai- és Wass Albert-idézeteket sokszorosítani, aztán meg titokban terjeszteni.
Aczél György elvtárs szelleme itt lebeg fölöttünk.
Minap például a közszolgálati magyar rendőrség feltartóztatta
R. Gy. budapesti lakost, elkobozta tőle azt a mintegy száz szórólapot, amelyen arról olvashattunk volna, hogy nem volt igazán szerencsés éppen december elsejére meghirdetni a Medgyessy–Nastase-találkozót, hiszen éppen ezen a napon (1918-ban) kiáltották ki Gyulafehérváron a szomszédok, hogy Erdély mostantól Románia része. Tőrdöfés nekünk ez a nap, rosszkedvünk éjszakája, szívfájdalom, jajkiáltás.
Ha egy politikusban ennyi beleérző képesség nincs, váltson pályát, helyezkedjen el az iparban, vagy ott az agrárpálya teli lehetőségekkel...
Medgyessy Péter azonban nem megy sehová, ehelyett emberei rendőröket küldenek R. Gy. felhívásáért (akinek fájdította szívét a gyulafehérvári dekrétum), s elkobozzák a renitens papírokat. Itt jegyzem meg, hogy az egész ügy kirobbantója a Vodafone cég egyik ügybuzgó, szervilis viszonteladója (suttogó hang, hajlott hát, idétlen vigyor): „Tessenek már kijönni, biztos uraim, itt valami R. Gy. nevű ember forradalmat akar csinálni. Mindjárt indul a Pilvaxba... Siessenek!”
A kommandó pedig azonnal kirakja a villogót, s percek alatt semlegesíti a veszélyes anarchistát. Szép volt, fiúk! Bár az Aranykéz utcában vagy Móron dolgoztatok volna ilyen sikerrel!
Demszky fővárosatya, az ősszamizdatos nem nyilatkozik az ügyben, egyelőre csak adatokat gyűjt, a gyulafehérvári román falugyűlés jegyzőkönyvét olvasgatja, meg vonalat keres Vodafone-készülékén. Mert valahol megvan az a régi vonal...