Tollhegyen

Tessék erősen spórolni, kedves fővárosi lakosság, lesz itt nemulass hamarosan. A Demszky-féle vezetés azt javasolja a budapesti közgyűlésnek, emeljék fel az árát mindennek az égvilágon, a szemétdíjtól a kéményseprésig, a BKV-jegyektől a csatornadíjig. Ami csak létezik. Méghozzá úgy emeljenek, hogy a drágulás mértéke, ha csak lehet, haladja meg jócskán a kormány által tervezett négy és fél százalékos inflációt, nyögjön minél keservesebbeket a szerencsétlen földönfutó ember.
A tervek szerint a szemétdíj tíz és fél százalékkal nő majd, a kéményseprési hivatalnak nyolc százalékkal fizetünk többet, a csatornadíj hét és féllel emelkedik, a folyékony hulladék elszállítása csaknem ugyanennyivel. Meghalni sem lesz érdemes, mert a temetkezési intézet is halálosan megemeli a tarifáit, valami nyolc százalékkal.
A legorcátlanabbul a Budapesti Közlekedési Vállalat viselkedik, januártól tíz, júliustól további öt százalékkal növelik a viteldíjakat, gyaloglásra, illetőleg bliccelésre ösztökélve ezzel a főváros proletárságát.
A leírtakból következik, hogy nemcsak az árak, hanem a lakosság vérnyomása is emelkedni fog, a vérmesebbek talán az útburkolatot is fölszedik elkeseredettségükben – jóllehet mamlasz népség a pesti, lám, már megint Demszkyt és fegyverhordozóit emelte a trónusra. Úgy kell nektek (nekünk!) sok pupák!
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy akad egy cég, a Fővárosi Vízművek, amely kevéssel az inflációs szint alatt emel. Ennek azonban nincs különösebb jelentősége, hiszen mire a fentieket kifizetjük, már hideg vízre sem telik a pénzünkből, mehetünk neki a Dunának… (Azért még egyelőre nem kell fizetni.)
Hogy is volt a Demszky-lózung? Lendületben a város.
Mi máris kifulladtunk.