A hajléktalanokat is meglopják

Hajléktalanszálló céljára ajánlott fel egy ingatlant egy magánszemély Budapesten: a nyolcvan férőhelyes létesítményt várhatóan a jövő héten nyitják meg. A meglévő éjjeli menedékhelyek és szállók egyébként százszázalékos vagy a feletti kihasználtsággal működtek az utóbbi napokban, télen ugyanis a vidéki városokból és településekről is a fővárosba utaznak a hajléktalanok. Az otthon nélküliek egy része egyébként nem hajlandó a szállókba beköltözni: ki azért, mert ott lopnak, ki pedig azért, mert a menedékhelyek nem koedukáltak. A jövő héten megnyíló létesítménybe egyébként már párok is beköltözhetnek.

A Budapesten élő hajléktalanok egy része nem hajlandó éjjeli menedékhelyre vagy a számukra kialakított szállókba költözni. Még akkor is inkább az utcán maradnak, amikor mínusz tíz-tizenöt fokos a hideg és napokon keresztül havazik. A hajléktalanok ezt kétféleképpen indokolják: az egyik, hogy párok számára egyelőre nincsen szállás, az élettársaknak külön kellene költözniük. A másik indok, hogy a szállókon a hajléktalanok gyakran eltulajdonítják mások értékeit.
Az első problémára várhatóan a jövő héten megoldás születik. Egy magánszemély ugyanis felajánlott egy ingatlant hajléktalanszálló céljára. Az épületet a fővárosi önkormányzat egy éven keresztül ingyen használhatja. Itt nyolcvan személyt helyeznek majd el. A tervek szerint ide már párok is költözhetnek, s a dolgozó otthontalanoknak is itt biztosítanak majd helyet.
Hédi és Viki a Menhely Alapítvány munkatársai. Ők járják esténként az utcákat, forró teát, pokrócot, ennivalót, cipőt, ruhát, gyógyszert visznek a kint élő hajléktalanoknak. Mint mondják, ennél többet nem nagyon tudnak segíteni, hiszen aki nem akar szállóba menni, azt erőszakkal nem hurcolhatják el. Ilyenkor csupán megetetik, gyógyszert adnak neki, és másnap este is felkeresik a felkutatott személyt.
A két lány szerint egyébként sok a jó szándékú, segíteni akaró budapesti. Esténként, kilenc óra után ugyanis folyamatosan csörög a telefonjuk, a Menhely Alapítvány diszpécserszolgálatához ugyanis egymás után érkeznek a bejelentések az utcán látott hajléktalanokról. Hédi és Viki szerint persze előfordul az is: azért telefonálnak, mert zavarja őket, hogy a hajléktalan beköltözött a pincébe, vagy meghúzódik a kapualjban. – Hozzánk persze már a megszűrt hívások jutnak el – mondják a lányok. A diszpécserszolgálat munkatársai ugyanis különböző technikákkal három-négy mondat után már meg tudják állapítani, hogy a segíteni akarás vagy a rosszindulat miatt telefonált-e a bejelentő.
Időnként az is előfordul, hogy a hajléktalan rátámad a neki segíteni akaró szociális munkásra. Hédi azt meséli: ugyan vele ez még nem fordult elő, ám az agresszív viselkedés gyakori. Nemrégiben egy hajléktalan például a kését is fenyegetően vette elő, miközben Hédivel beszélgetett. A szociális munkások általában nem tudják, hogy mi váltja ki az agressziót, emiatt nem is nagyon tudják kezelni a helyzetet. Viki szerint tulajdonképpen egy lehetséges megoldás van: mihamarabb otthagyni a hajléktalant. – Az agressziót egyébként kiválthatja az is, hogy a legtöbb utcán élő súlyos pszichiátriai beteg, ezért intenzív orvosi kezelésre lenne szükségük, amelyet azonban nem kapnak meg – teszi hozzá.
Az alapítvány egyébként közszolgáltatási szerződést kötött a fővárossal, így tulajdonképpen az önkormányzat munkáját végzi el. Ezért természetesen az erre szánt pénzt kapják meg, amely az állami normatíva harmincszázalékos kiegészítése. A főváros emellett pályázatokat is kiír a hajléktalanokat ellátó szervezetek számára, a téli krízishelyzetre pedig további összegeket különítenek el.
A fővárosi önkormányzat saját intézménye körülbelül ezerötszáz férőhelyet tart fent, további ezerötszázat pedig közszolgáltatási szerződés keretében különböző civil szervezetek – például a Menhely Alapítvány, a Vöröskereszt és a Máltai Szeretetszolgálat – működtetnek.
Télen a fővárosi hajléktalanellátó szervezetek különösen nehéz helyzetben vannak. Ilyenkor vidékről is Budapestre „költöznek” a hajléktalanok, szervezett ellátás ugyanis az országban máshol nincsen.