A nem kívánt állam

Ezt az országot Jugoszláviában senki sem akarja, mégis megszületik. A nemzetközi közösség kifejezett kívánságára. Az európai hatalmak közreműködésével jött létre annak idején hosszas és kínos huzavona után politikai nyomás, sőt fenyegetések eredményeként annak az okmánynak a tervezete, amelyet most a törvényhozások is szentesítenek. A születendő államalakulatnak – Szerbia–Montenegrónak – tehát nincsenek hívei sem Szerbiában, még kevésbé Montenegróban. Csak ellenzői, akik két szemben álló táborra oszlanak.
Az egyik szerint Szerbiának is és Montenegrónak is független állammá kell válnia. Nem titok ugyanis, hogy már nemcsak a kisebbik köztársaságban jelentős a kiválást szorgalmazók száma, hanem a szerbek jó részének is elege van a feszültségből, s véget szeretne vetni a bizonytalanságnak: menjen Crna Gora Isten hírével! A másik tábor viszont azért elégedetlen az új államszövetséggel, mert szorosabb kapcsolatot szeretett volna a két köztársaság között. Valódi föderációt. Szerintük ugyanis ez mindennek nevezhető, csak államnak nem. Magyarán, egy ilyen állam nem lesz működőképes, s tulajdonképpen csak egy szerepet szántak neki, mégpedig azt, hogy előkészítsék vele a két köztársaság szétválását. Való igaz, tartalmaz az alapokmány egy olyan kitételt, hogy három év után a tagköztársaságoknak joguk van népszavazáson dönteni az együttélésről. A megállapodás, s az annak nyomán létrejött alkotmányos alapokmány kompromisszum eredménye, amely csakis azért jöhetett létre, mert a belgrádi és a podgoricai politikai vezetés belátta, hogy a jelenlegi helyzetben nem tanácsos szembehelyezkedni a nemzetközi közösséggel. (A szerb parlament után tegnap a montenegrói törvényhozás is nagy többséggel fogadta el a majdani közös állam alkotmányos alapokmányát és az alaptörvény végrehajtásáról rendelkező jogszabályt.)
De milyen is lesz ez a már születésekor temetett államalakulat, amelynek esetleges megszűnése Koszovó kiválásának kérdését is felveti? A nemzetközi szubjektum a két egyenrangú tagköztársaságból álló államszövetség lesz, amelynek azonban nem lesznek nagy felhatalmazásai. Minden fontos kérdésben a köztársaságok fővárosaiban döntenek. Mindazonáltal lesz parlamentje (egykamarás, 91 szerb és 35 montenegrói taggal), a honatyákat a közvetlen választásokig a képviselőházak delegálják. Lesz államfője, aki egyben az öttagú minisztertanácsot is irányítja, s a parlament választja meg. A szövetségnek természetesen egy helye lesz az ENSZ-ben, amelyet Szerbia és Montenegró felváltva foglal el. A közös államnak is lesz zászlaja, címere, himnusza. Közigazgatási központja Belgrád lesz, azzal, hogy a bíróság Podgoricában székel majd. Az intézményeket harminc napon belül kell felállítani. A napokban tehát megszűnik Jugoszlávia, a Milosevicsék által létrehozott kis állam is.