Az EU-ba mennének a ciprusi törökök

Rauf Denktas ciprusi török vezető újra elutasította a megosztott sziget egyesítésére az ENSZ által kidolgozott rendezési tervet, annak dacára, hogy ismét több tízezres tömeg tüntetett Nicosiában egy új típusú politikai megközelítést követelve. Az északi rész lakói jól tudják, amennyiben az EU által az újraegyesítésre adott február végi határidőig nem sikerül megegyezniük, lecsúsznak a csatlakozásról.

-KITEKINTŐ-
Helyi vezető lemondását követelő komolyabb tüntetésre senki nem emlékszik az 1974-ben szétszakított szigeten. Most viszont néhány nap leforgása alatt már többször is utcára vonultak a ciprusi törökök, akik minden jel szerint sokkal inkább szeretnének egy közös nagy „családhoz” tartozni, mintsem hogy továbbra is megosztottságban éljenek. A tegnapi több tízezres felvonulásnak otthont adó, kettévágott Nicosia lakói számára ugyanakkor egyelőre nehéz lehet elképzelni, milyen is az az unió, ahol a különböző országok közt gyakorlatilag eltűnnek a határok, hiszen itt saját szigetüket is szögesdrót választja ketté északi és déli részre.
Zöld vonal – így hívják a már-már turistalátványossággá szelídülő, de máig nyomasztó hangulatú határsávot, amely gátja lehet az északi részen élő török közösség integrálódásának. Nemrég még köveket dobáltak egymásra az itt állomásozó görög és török fegyveresek, s előfordult az is, hogy egy török katonákkal szemtelenkedő görög katonát le is lőttek a szemközti ellenőrzőpontról. Ma már csak álmélkodik az erre járó turista, miként válhatott Nicosia egykor talán legzsúfoltabb utcája romos senki földjévé. Nemsokára viszont talán éppen ez a terület lehet az, ahol a jelképes megegyezés megszületik, s a két közösség újra egymásra találhat.
Az unió által a megegyezésre adott határidő azonban február végével lejár, s ha addig nem lesz konszenzus, Brüsszel csak a görög közösséggel köt csatlakozási szerződést. Az addig hátralévő néhány hét tehát minden bizonnyal a politikai lavírozás időszaka lesz. Amennyiben teljesül a szigetlakók vágya, s megtörténik az újraegyesítés, akkor a svájci kantonrendszerhez hasonlító államszervezet jöhet létre. Kofi Annan és az ENSZ legalábbis ezt tervezi, a lakosság pedig éppen azért kíván nyomást gyakorolni Denktasra, hogy fogadja el ezt a rendezési tervet, s mutasson kompromisszumkészséget a görög fél irányában. Az elszántság hatalmas. Szolidaritási sztrájk kíséri a megmozdulásokat, szünetel az iskolai tanítás, sőt még a kórházak is csak részlegesen működnek. Csak az elmúlt évben 1600 ciprusi török folyamodott útlevélért a déli, nemzetközileg elismert görög köztársaság hatóságaihoz.
A politikai lavírozás ugyanakkor nem maradt a két közösség belügye, hiszen az uniós álmokat szövögető Törökország taktikázása is nagyban befolyásolja az eseményeket. Ankara igyekszik jó pontokat szerezni Brüsszelben, s – az uniós felkérésnek eleget téve – a csak általa elismert Észak-Ciprus nemzetközi áramlatokba való visszasegítése nyilván része a folyamatnak.
Denktas korábban már jelezte, hajlandó kivonulni a politikából, ha az anyaország is egyértelműen emellett foglal állást. Recep Tayyip Erdogan, a Törökországban kormányzó Igazság és Fejlődés Pártjának vezetője pedig többször is élesen bírálta Denktas az ENSZ-szel és az EU-val szemben fenntartott kemény álláspontját. Mint nemrégiben kifejtette, a ciprusi kérdés nem Denktas személyes ügye, hanem egy nemzet élethalálharca. Az unió korábban éppen Ankarát vádolta a tárgyalások meghiúsításával, s kétségtelen, hogy a mostani nyíltabb török külpolitika már nem sokban hasonlít a korábbira. Mindezt csak alátámasztja, Erdogan egy televíziós interjújában a fentiekhez azt is hozzátette, hogy a ciprusi török lakosság véleményét nem szabad figyelmen kívül hagyni. A ciprióták véleményét pedig a nicosiai tüntetés mottói tükrözik talán a legjobban: „Nem akarunk tovább börtönben élni!”, „Igen a rendezésre és az EU-ra!” Ha a felek időközben meg tudnak állapodni, akkor március 30-án népszavazást tartanak, amelyen a szigetország egyesítéséről és az uniós csatlakozásról is döntenének.