Vitathatatlan, hogy jelenleg Magyarországon a termékek és a szolgáltatások minőségében és árában is rendkívül széles a választék. A legtöbb termékcsoportban az ár és az ígért színvonal – amely nemritkán a márkanevekben, azaz a hozzájuk fűződő hírnévben, rangban mutatkozik meg – egyensúlyban is van.
Megbízható forrásból
Legalábbis a normál, a legális kereskedelemben. A fogyasztóvédelemnek jórészt az a feladata, hogy segítsen eligazodni a kínálatban. A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség (FVF) tevékenységében is évről évre nagyobb arányt képvisel a tanácsadás. Az már nem rajtuk múlik, hogy ebből a fogyasztó mit fogad meg. Mert a kísértés nagy. Whisky, Jim Beam. Utcán kétezer forinttal olcsóbb a félliteres, mint az üzletben – igaz, előfordul, hogy tea van benne. Karácsonyfaizzók. Színesek, villognak, zenélnek, de nem mindegy: szabadban vagy szobában használjuk, és az sem, hogy ezerért vettük boltban, vagy 300 forintért szatyorból, az aluljáróban. Huszay Gábor FVF-főigazgató mindenesetre eredményként értékeli, hogy a főfelügyelőségen egy év alatt megforduló 65 ezer ügyfél túlnyomó része nem azért jön, mert már bajba került, hanem még vásárlás előtt érdeklődik: mit kell tennie, mire figyeljen.
A legfontosabb tanács pedig az, hogy a vásárlás a legális kereskedelemben történjen. Egy szaküzletben általában megbízható forrásból szerzik be az árut, van magyar nyelvű használati útmutató, és ha indokolt, akkor a vevő garanciát is kap.
Egy állami fogyasztóvédelmi hatóság az illegális kereskedelem ellen nem sokat tehet. Ellenőrizget, próbálja látványos piaci jelenléttel „elrettenteni” a szabálytalanságok elkövetőit, de mindegyik fél jól tudja, hogy legfeljebb jelzésértékű lehet az üzenet: itt vagyunk, tessék betartani a játékszabályokat.
A mögöttünk hagyott esztendőben mintegy 600 millió forint bírságot szabtak ki, annak ellenére, hogy Huszay Gábor szerint büntetéssel nem lehet kikényszeríteni a kereskedelmi morált, a tisztességes gazdasági működést. Egy hatóságnak nyilvánvalóan élni kell a megtorlás eszközével, nem is mérlegelhet, hiszen egyértelmű előírások határozzák meg a büntetőtételek indokát és nagyságát minden esetben, de hiú ábránd azt hinni, hogy az ellenőrzések és az ellenőrök számának végtelen szaporításával, a bírságok növelésével elérjük azt, hogy rend legyen. Az utóbbi években az állami fogyasztóvédelemnek talán legfőbb feladata annak az alapvető fogyasztói jognak a kikényszerítése, mely szerint a fogyasztónak joga van a biztonságos termékhez.
A biztonság tanúsítása
És ez már az EU előszele: az előzetes minőségvizsgálatok megszűnése és az áruk szabad áramlása következtében Magyarországon sem kötelező megvizsgáltatni a termékeket, mielőtt a piacra dobják. Csupán tanúsítani kell a biztonságot. Az előállítónak kell gondozni a gyártmányt, és ha valami hiba történik, neki kell saját felelőssége okán visszahívni a terméket, majd a javítás, esetleg alkatrészcsere után hibamentesen visszajuttatni a piac szereplőihez. A piacfelügyelet csupán ellenőriz, és azt vizsgálja, hogy vajon igazak-e a megfelelőségi igazolások arról, hogy az élelmiszer fogyasztható, a textília felvehető, a gyerekbútor nem okoz sérülést, a készülék áramütést, nem lehet gázrobbanás és így tovább. Mindezt már csak azért is érdemes komolyan venni, mert az FVF-nek tavaly több mint száz termék árusítását kellett betiltani biztonsági okokból. Ezek nagyrészt műszaki termékek voltak, de szerepeltek a listán gyerekjátékok is szép számmal. Ma már az emberek ezekkel az alapvető dolgokkal általában tisztában vannak, ám az olyan rohamidőszak, mint a karácsony, azonban kicsit megbolydítja a piacot. Ezekben a napokban még az egyébként tisztességes boltosok is megszédülnek, és megpróbálják kihasználni a különféle akciókon föllelkesült vásárlók figyelmetlenségét.
Ehhez járul az öröklött rossz szokás: nem hisszük el, hogy nálunk minden mindig kapható. Pedig úgy egyébként a magyar fogyasztó nem ostoba. Semmivel sem butább, mint EU-beli sorstársai. Legfeljebb nem szokott még meg néhány dolgot, például azt, hogy ugyanannak a terméknek különböző helyeken különböző lehet az ára. Nem szokta még meg azt sem, hogy a pénzéért jogai vannak. Túlságosan mélyen rögződtek benne azok az emlékek, hogy bizonyos árukat csak protekcióval, vagy éppen kiutalásra lehet megvenni, ha meg éppen kapható valami jó a boltban, azt gyorsan meg kell venni, mert lehet, hogy holnap már nem lesz. Az Európai Unióban minden és mindenki valamelyest másképp működik. Nem a hatósági drill, hanem az együttműködés, vagy annak a kikényszerítése dominál. Sokkal többet, hozzánk képest aránytalanul többet él a hatóság konzultációs módszerekkel, a megbeszélés, a jó gyakorlat bemutatásának lehetőségével, mint a büntetéssel.
Visszahívott termékek
Abból indulnak ki, hogy a gazdálkodónak érdeke a jogszabályok szerinti működés, ezért ha a piacfelügyelet figyelmeztet valamilyen rendellenességre, akkor a vállalkozás saját érdekében azonnal korrigál, például önként visszahívja a terméket, nem várja meg, amíg a hatóság erre felszólítja. Egy-két éve már nálunk is gyakorolják ezt – igaz, ritkán –, különféle cégek visszahívják bizonyos termékeiket a gyermekjátékoktól kezdve a kozmetikumokig. Legutóbb például egy neves cég hirdetése jelent meg a napilapokban, mely szerint az egyik konyhai berendezését visszahívja, mert „nem felel meg a márka normáinak”. (Más kérdés, hogy ezúttal valószínűleg valamilyen, a biztonságot veszélyeztető hibáról van szó, és annak nyilvánosságra kerülését akarja megelőzni a gyártó, nehogy később kártérítési perekbe bonyolódjon. Így veszi az elejét annak, hogy a hatóság egyáltalán tudomást szerezzen arról, hogy itt valami hiba van.)
Másik példa: emlékezetes vihart keltett nálunk a balesetveszélyes játszótéri mászókák ügye. Bármelyik nyugati országban ilyenkor elég a helyi önkormányzatnak egy apró jelzés, és máris hanyatt-homlok szereli le, alakítja át, sőt, fel se szereli a játékokat. Működik a helyi demokrácia: a közösségé a játszótér, a választópolgárok gyerekei használják, és ha baj van, akkor annak komoly következménye lehet a kerületi, községi választásokon. Nálunk baleseteknek kellett bekövetkezni ahhoz, hogy sorra leszereljék a csőből összehegesztett, életveszélyes, szabálytalan eszközöket. Aztán kiderült, hogy jobb, ha nem beton van a hinta alatt, hanem műanyag tégla. Közben – újabb baleset! – egy hanyagul rögzített focikapu rázuhant a sportolókra, így a balesetveszélyes kapukat is ki kell cserélni. Mindez pénzbe kerül, egyre több pénzbe. Amit semmiképpen sem tudunk megspórolni.
Szentkirályi Alexandra
A bulibáróknak kedvez a fővárosi vezetés, nem a lakóknak
