Huszonöt éve körorvos, három cikluson át volt Taszár polgármestere. Idézzük fel a falu „amerikai megszállásának” és a békeerők itt-tartózkodásának néhány érdekes eseményét.
– Váratlanul érte a falut a békemisszió. Bevallom, kapkodtam a fejemet, amikor 1995 őszén egyik napról a másikra több egyenruhás jelent meg a rendelőmben, mint beteg. Egyik nap megjelent a polgármesteri hivatalban egy gyakorlóruhás magyar ezredes, bemutatkozott, és elkezdett intézkedni. Erre én felhívtam a Belügyminisztériumot, hogy megtudjam, mi a teendőm, átadjam-e a hivatalt a hadseregnek. Néhány óra múlva „kirendelték” a hivatalból az ezredes urat. Másnap egy hatalmas virágcsokorral tért vissza, bocsánatot kért a jegyző asszonytól, és közölte, a továbbiakban tisztelni fogja az önkormányzati autonómiát.
– Más-e a mai község, mint a nyolc évvel ezelőtti?
– Sokat változott a falu képe és komfortfokozata 1995 decembere óta. Úgy kezdődött, hogy Murdock ezredes, a polgári kapcsolatokért felelős tiszt, elém rakott egy térképet, és filctollal húzott rajta egy vonalat. Ez lesz az új repülőtéri út – közölte, és néhány hét múlva már készen volt egy félmilliárdos mentesítőút. Majd miután a hatalmas amerikai járművek tönkretették a falu többi útját, megkezdődött az újjáépítés. Százszázalékos lett a csatornázottság, új közvilágítást kapott a község, a vendégek büdzséjéből kijavították az összes „háborús kárt szenvedett” lakóházat és középületet. Az IFOR felszámolta a munkanélküliséget, a falu pedig megtanult együtt élni az amerikaiakkal.
– A békemisszió hét éve során voltak forró pillanatai is a polgármesternek…
– Néhány héttel az első kontingens megérkezése után éppen Pécsre tartottam, amikor Sásdnál megállított egy rendőr – máig sem tudom, miként ismerte fel a kocsimat –, és kérte, rögvest forduljak vissza, mert közlekedési katasztrófa történt a falumban. Kiderült, hogy több hatalmas tréler és kamion fordult keresztbe a község útjain, és valóban sürgős katasztrófaelhárítási intézkedéseket kellett tennem. Koszovó bombázásának kezdetén is történt egy különös eset. Az egész világ tudta, hogy a taszári katonai reptéren várnak bevetésre a félelmetes F–18-asok, a „lódarázsnak” meg az „éjszakai gonosztevőnek” elnevezett amerikai harci gépek, és a légibázison rejtegetik az SFOR balkáni szemének titulált két Predatort, a tévékamerákkal felszerelt, láthatatlan kémrepülőket. Siófokon volt fellépésünk egy kórussal, amikor az egyik dalostársam csodálkozva nézett rám, és azt kérdezte: – Jóska, te itt vagy, amikor a faludat most telepítik ki? – Micsoda? – kérdeztem vissza, majd miután telefonon nem tudtam kapcsolatba lépni az otthoniakkal, kocsiba ültem, és szélsebesen hazahajtottam. Itthon minden rendben volt. Kiderült, az okozott falun kívüli pánikot, hogy az egyik hazai kereskedelmi tévé helyszíni riportban számolt be Taszár lakóinak evakuálásáról, és hogy még hatásosabb legyen a látvány, a falu végnapjainak érzékeltetéséül a riport utolsó képsoraiba bevágtak egy áthúzott taszári helységnévtáblát.
– Az USA Alabama államának kormányzója önnek ezredesi rangot adományozott. Doktor úrként, polgármester úrként vagy ezredes úrként szólítják meg?
– Miután Taszáron immár negyedszázados az orvosi múltam, a falu lakói doktor úrnak szólítanak, az amerikaiak így is, úgy is. A doktor úr megszólítás most egyébként is aktuális, merthogy választanom kellett: feladom az orvosi praxist és polgármester maradok – tavaly októberben megválasztott a falu –, vagy visszatérek a rendelőmbe, a betegeimhez. Ez utóbbi mellett döntöttem, mindazonáltal jólesett, hogy a legutóbbi önkormányzati választáson is kiérdemeltem a falu lakóinak bizalmát.
– A község katonai bázisára hamarosan ellenzéki irakiak érkeznek közigazgatási és úgymond nyelvi képzésre. Ön nyugodt?
– A község az IFOR-, az SFOR- és a KFOR-kontingensekkel érkező több tízezer amerikai békekatona befogadásával jól vizsgázott. Taszár stratégiai szerepe eddig elsődlegesen a balkáni béke helyreállítása, illetve megóvása szempontjából volt hangsúlyozottan fontos, lehet, hogy a jövőben még nagyobb feladatok várnak rá. A katonai repülőtér szomszédságában épül csaknem egymilliárd forintért a hamarosan ott landoló polgári gépek utasait kiszolgáló terminál.
Gázolt a vonat Székesfehérvár és Dinnyés között