Közvetett kampány

Rácz Péter úttörő fogta a betyárbútort, és néhány éve beköltözött a csillebérci bázisra, közelebbről egy vadászházba. Mint mondta, vidéki lévén laknia kell valahol. Előzőleg a Magyar Úttörők Szövetsége értékének kevesebb mint hatodrészéért eladta az ingatlant, amelyre bérlőként azonnal lecsapott az élelmes Rácz pajtás, aki nemcsak vidéki fiú, hanem egyben az említett szövetség elnöke is. Most is ott lakik, merthogy a hatóságok legutóbb semmi kivetnivalót nem láttak a tranzakcióban. Rogán Antal elégedetlen fideszes politikus a nyomozás megszüntetéskor azt bírta vélni, hogy „a szocialista törvényesség fő szabálya pedig úgy hangzik, hogy akit a párt szeret, az büntetlenül csalhat, sőt akár lophat is”.
Ez igaz. És? Mi a probléma? Rácz mozgalmárnak van hol álomra hajtania buksi fejét, a bérleti díjat vélhetőleg szorgalmasan fizeti, és így legalább éjjel-nappal a magyar úttörőélet ütőerén tarthatja a mutatóujját. Rácz úttörőt szereti a párt, képviselőjelölt is volt, úgy bizony. Csak nem gondolja Rogán Antal, hogy majd éppen a rendőrség kerget vaddisznót Rácz Péter és az MSZP kapcsolatának virágzó rózsakertjébe? Rogán Antal csak ne aggódjon azért a vadászházért. Tudniillik precíz jogállamban élünk, és biztos vagyok benne, hogy ha például egy ifjú fideszes közszereplő költözött volna a bázisra, most a nyomozást egyáltalán nem szüntették volna meg, ellenkezőleg, az illetőt Keller László lángpallossal űzné ki a házból, hiába bizonygatná, hogy vidéki, a sajtó mindennap élesen bebizonyítaná róla, hogy rosszhiszemű jogcím nélküli, a rendőrség pedig letartóztatná, már a kapuban, és vádat emelne ellene kémkedés, pártellenes tevékenység, reakciós nézetek terjesztése és összetett mondatok hangoztatása miatt.
Rácz Péter azonban pozitív figura, a szocialisták otthonteremtő programjának egyetlen haszonélvezője, mondhatni címeralakja, akinek mi megköszönhetjük, hogy nem a Mátyás-templomba költözött be, mert ott is vígan lakhatna, az állami szervek atyai aggódásától kísérve: hiszen hát vidéki a szegény.
Ez amúgy csak kiragadott példa. Mostanában ilyen az ügymenet. A szocialisták szó szerint veszik választási ígéreteiket. Több pénzt az embereknek. Hát ők is emberek, mi több, az SZDSZ-esek is. A bankszektorban egyes hírek szerint divatba jött a családi gazdaságok sok pénzt felemésztő és kockázatos hitelezése helyett a családi off-shore cégek sok pénzt felemésztő, ám biztonságos hitelezése, vonatkozó hivatalos kormányprogram híján egyelőre „csak szólj, ha kell még, kedves Gyurka” alapon. (Kell-e mondanom, a gazdáknak nincs off-shore cégük.) Az állami tendereken egymással versengve felelnek meg a feltételeknek az MSZP és az SZDSZ közeli vállalkozások. Igaz ugyan, hogy a január 8-i Magyar Közlöny szerint a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal jogkörét immár kiterjesztették a részben magántulajdonú cégek vizsgálatára is, de ezt a gyakorlatot a KEHI vélhetőleg időben visszafelé haladva fogja érvényesíteni. Ami érthető, a mostani pályázatok ugyanis teljesen korrektek, meg lehet nézni, hol MSZP-s kaszál, hol SZDSZ-es, a végsőkig ki van élezve a piaci verseny, a pénz forog, Keller László pihen, már amikor nem tavalyelőtti benzinszámlákat vizslat szúrós tekintettel.
Mindben rendben van tehát. A koalíciós pártok és holdudvaruk visszazökkentek régi kerékvágásukba, amiből 1998-ban kilódította őket a korrekt szavazatszámlálás. Most úgy nyargalnak előre, mintha be akarnák hozni elvesztegetett négy évüket. Ha minden jól megy, be is hozzák, ebben ügyesek. Senki nem tud úgy a polgári tábor mellett kampányolni, mint a szocialisták és a szabad demokraták, ha éppen kormányon vannak. Tény és való, ez drága, nagyon drága kampány. De hat.