Lányok, asszonyok

A nők szerepéről ír Iváncsics Judit egy budapesti kerületi szocialista lapocskában. Természetesen politikai szerepről van szó, hogy akkor most mennyire kell belefolyniuk a lányoknak, asszonyoknak az ország dolgaiba, jobban tennék-e, ha maradnának a tepsi és a vágódeszka mellett, s reánk hagynák a korszakos döntéseket. Szerző kollegina erre dr. Gurmai Zita országgyűlési képviselő (Magyar Szocialista Párt) parlamenti beszédének egyik mondatát idézi, amely így szól: „…a nők kezébe nem csak az f betűvel kezdődő dolgok valók, mint fakanál, felmosó, a többit képzeljék hozzá…”
Hagyjuk most dr. Gurmai honanya képzelőerejét, elmélkedjünk azon, ki akadályozza mostanában a gyengébbik nem térnyerését a politika terén, ki vetett gáncsot Lendvai Ildikónak, Lamperth Mónikának, Csehák Juditnak, Szili Katalinnak, Kóródi Máriának, Kósáné Kovács Magdolnának? Esetleg Gurmai Zitának? Vagy Iváncsics Juditnak?
Hajuknál fogva előrángatott „érvek” ezek, régen túl vagyunk rajtuk, felük sem igaz, viszont el lehet szörnyülködni rajtuk, milyen bitang ez a piszok férfi világ, nem engedik érvényesülni az asszonyokat. Dum-dum golyó kéne nekik meg mustárgáz. Dr. Gurmai honanya kezéből pedig tessék mindent kivenni, ami f-fel kezdődik. (Csak nehogy hiányérzete legyen.)
Vihar egy pohár vízben, drága hölgyeim. Önöket senki sem akarja kitaszítani, ellökni, világgá zavarni. Mi örülünk, ha itt tetszenek lenni. Természetesen csak mértékkel. Szép lassan. Ahogy a csillag megy az égen. Igaz, a fiastyúk már elüldözte maga elől a kakast, de ne felejtsük, a csibékből is kikelhet még a hím…