Teljes konszenzussal választották meg a Legfelsőbb Bíróság elnökének, ami manapság igencsak ritkán történik meg a parlamentben. Székfoglalója után melyek voltak az elsődleges teendői?
– Az elmúlt hónapokban elsősorban arra törekedtünk, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot (OIT) és a bíróságokat érintő ügyeket áttekintsük annak érdekében, hogy világossá váljanak a hatáskörök, a feladatok és a felelősség.
– Az „inflálódott” bírói hatalom következményeit a kormányzat az ágazat nagyobb támogatásnövelésével próbálta enyhíteni. A korábbi ígéretek ellenére mégis kevesebb pénz jutott például a bírói alapilletmény-emelésre. Hogyan fogadták ezt a bírák?
– Kétségtelen tény, hogy a bírók csalódottak voltak, hiszen 2003. január 1-jétől 50 százalékos alapilletmény-emelést vártak. Azt is tudjuk, hogy az egyik megyei bíróságtól levelet is küldtek a miniszterelnöknek ebben a kérdésben. Másrészt fontosnak tartom, hogy az idei költségvetésünket jogszabályváltozások határozták meg. Az ítélőtáblák felállítása, illetve a bíróságok hatáskörébe került új feladatok ellátása eleve többletösszeget igényelt. A tárgyalásokat összességében sikeresnek értékelem, hiszen 12 milliárddal nőtt a költségvetésünk.
– Magyarországon a bírói alapilletmény az EU-s átlag öt százalékát sem éri el. Készült-e már valamilyen tervezet arról, hogy mikorra várható a bérkiegyenlítődés?
– Európában utolsó előtti helyen állunk az illetmények tekintetében. Ezen mindenképpen változtatni kell. Most készül az OIT-ben a bírák és bírósági dolgozók javadalmazásának átfogó koncepciója. A jövő évi költségvetési tárgyalásoknál erről már nyilatkozni fogunk.
– A több éve húzódó épületrekonstrukciókat most sem lehetett elkezdeni. Meddig lehet ezt halasztgatni?
– A bírósági épületek kétharmada részben vagy egyáltalán nem alkalmas az ítélkezésre, többségük a múlt század végén épült. Felújításukra az utóbbi években alig jutott pénz. Az épületek korszerűtlenek, biztonságtechnikai szempontból sem megfelelőek, ezért nagy hangsúlyt szeretnénk fektetni arra, hogy mihamarabb megfelelő körülmények között döntsenek az emberek sorsáról.
– Egy jogállamban példátlan esetnek számít, hogy a csődközelbe kerüljenek a bíróságok. Magyarországon tavaly november közepén 12 megyei bíróság és az LB vált fizetésképtelenné.
– Nem is az a legfontosabb probléma, hogy ilyen helyzet alakult ki, hanem az, hogy – ugyancsak november közepére – kimerült a központi keretünk is, így az azután felmerülő költségeket már nem tudtuk finanszírozni. Pont ebben az időszakban romlott el a pécsi városi bíróság telefonközpontja, és nem tudtunk újat venni. Ilyen helyzet többé nem állhat elő, mivel az EU nem tolerálja, hogy csődbe jusson a harmadik hatalmi ág. Ez egy jogállamban elképzelhetetlen.
– Ön megválasztásakor azt ígérte, hogy nagy hangsúlyt fektet a bíróság mint önálló hatalmi ág megerősítésére.
– A társadalom életét átszövi a bíróság munkája, és azt figyelhetjük meg az EU-ban és az Amerikai Egyesült Államokban, hogy nagyon jelentős a harmadik hatalmi ág pozíciója. Ahhoz, hogy Magyarország stabil jogállam legyen, a jelenleginél erősebb bírói hatalmi ág kell. Az igazságszolgáltatás múlt századi története összefüggött azzal a kérdéssel, hogy mennyiben tekintették önálló hatalmi ágnak a bíróságot, és mennyiben volt tényleges súlya. A második világháború előtt a bíróságok jó anyagi körülmények között és nagy társadalmi elismerés mellett fejtették ki tevékenységüket, majd az ötvenes években az állam a diktatúra szolgálatába állította az igazságszolgáltatást.
Az is tény, hogy „felsőbb utasításra” az ’56-os forradalomat követő megtorlásban is részt vett az igazságszolgáltatás. Ez volt a mélypont, majd ezt követően is elhanyagolt terület volt, és nem fogadták el önálló tényezőként. A rendszerváltást követően már bizonyos lépések történtek, de azt mondhatom, hogy a bírói hatalmi ág napjainkig sem tudja teljes mértékben betölteni hivatását, hiszen ahhoz megfelelő személyi, tárgyi feltételek és jogszabályi környezet szükséges.
–Mégis sok átlagember vélekedik úgy, hogy Magyarországon most is annak van igaza, akinek pénze, befolyása van.
– Ez így nem igaz. Megvesztegetésről teljesen értelmetlen dolog beszélni. Az utóbbi 25-30 évben egyetlen bizonyított eset nem volt, és maga a rendszer olyan, hogy kizárta a csalás, a megvesztegetés és a korrupció lehetőségét. Az esélyegyenlőséget ugyanakkor a jogérvényesítésben is meg kell teremteni: ha egy szegény polgár akarja az érdekét érvényesíteni, ne legyen hátránya abból fakadóan, hogy nem tud ügyvédet fogadni. Ha valakinek több pénze van, az semmilyen előnyt nem jelenthet a perben.
– Mit gondol, miért vélekednek mégis másként az átlagemberek?
– Ez azért van, mert sok esetben nem megfelelő a tájékoztatás a döntésekről. Sok olyan ügy volt az utóbbi években, ahol azt lehet mondani, hogy mielőtt a bíróság megkezdte a tárgyalást, a közvélemény már „meg volt dolgozva” a sajtó segítségével. A védő elmondta, hogy ártatlan az ügyfele, valótlanok a bizonyítékok. Aki ügyesebben adta el magát, afelé hajlott a közvélemény, és utána jött a bizonyítási eljárás és a bíróság ítélete. Ha más döntés született, mint amit vártak, akkor az volt véleménye az átlagembernek, hogy a bíróság koncepciós perben hozott döntést, lefizették a bírót stb. Ilyenkor egyrészt információhiányról van szó, másrészt etikailag megkérdőjelezhető ügyvédi tevékenységről beszélhetünk.
– Valójában a sajtó is befolyásolhatja az igazságszolgáltatást?
– A sajtó közvetett módon alkalmas lehet arra, hogy befolyásolja az ítélkezést. Természetesen a bíró független és el tud vonatkoztatni, de mégis nagyon lényeges a sajtó hozzáállása. Például az Egyesült Államokban nem lehet esküdt, aki olvasott az ügyről az újságban.
– Az ítélőtáblák felállításával jelentősen enyhül az LB leterheltsége. Nagy ügyekben döntő fellebbezésekről a tábla dönt. Milyen változást hoz ez?
– Ez azért is fontos, mert így az LB nem saját döntéseit vizsgálja felül, ami a legtöbb EU-tagállamban így van. Azzal a megoldással, amely Magyarországon kialakult, nagyon sokat veszített a társadalom és főleg a gazdaság. A Legfelsőbb Bíróságon évekig elhúzódnak a perek, és ez a gazdasági élet szempontjából felmérhetetlen károkat okoz, de hátrányos a költségvetésnek is. Az LB-re kerülő jelentős ügyek a társadalom egészét érintik. Gondoljunk csak arra, hogy a nagy gazdasági perekben két és fél évet kell várni, hogy az LB elbírálja a fellebbezést. Ezt sem a magyar, sem a nyugati befektetők nem tolerálják.
–Készült-e már felmérés arról, hogy milyen összegekről döntöttek a bíróságok?
– Eddig senki nem mérte fel pontosan. A közigazgatási pereknél számításokat végeztünk, és ezt az összeget a rendszerváltástól napjainkig körülbelül 1000-1200 milliárd forintra becsültük. Gazdasági perekben ennél sokkal nagyobb összegekről van szó.
– A rendszerváltozás óta mennyiben változott a Legfelsőbb Bíróság helyzete?
– A rendszerváltást követően az Alkotmánybíróságnak óriási szerepe volt a jogállam „játékszabályainak” kialakításában. Az AB sok olyan határozatot hozott, amely hozzájárult a jogállam megszilárdításához. Most ez a szerep az LB irányába tolódik el. Egyre több olyan döntésünk születik, amely az egész társadalmat érinti.
– Milyen LB-t képzel el a jövőben?
– A jogrend, a gazdasági élet szempontjából rendkívül nagy szerepet játszó LB képe lebeg előttem, és ez nem megvalósíthatatlan álom. Először is fel kell dolgoznunk az ügyhátralékot, majd az elsődleges feladatunk a jogegységi és az elvi döntések meghozatala lesz. Ezekkel orientáljuk a gyakorlatot, és az egész ország életét befolyásoló döntések várhatók, amelyeknek jelentős szerepük lehet abban, hogy Magyarország erős, stabil jogállam legyen.
Ukrajna
Ezt nézi a nap végén Zelenszkij + videó
