Politikailag a periférián

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) január 31. és február 2. között tartja kongresszusát. Valószínűleg szó lesz arról is, hogy Tőkés Lászlót, az RMDSZ elnökét – aki pert vesztett az RMDSZ-szel szemben – meghagyják-e tisztében. Kétséges viszont, hogy jelen lesz-e a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke a kongresszuson, mivel ugyanabban az időben, ugyanabban a városban, 2003. február 1-jén Szatmárnémetiben az egyházkerület megtartja rendkívüli nyilvános közgyűlését a Láncos-templomban. A státustörvény ingatag helyzetén kívül az is kérdéses, merre tart az RMDSZ.

A román bíróság elutasította az ön keresetét, magyarán elvesztette a pert a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel, az RMDSZ-szel szemben. Gondolom, önnek ez vereséggel ér fel.
– Ez nem tekinthető vereségnek, hanem egy olyan kísérletnek, amely azt feltételezte, hogy végső eszközként – előzőleg kimerítve az összes fórumot – a román bíróság a törvényesség alapján helyreállítja az RMDSZ belső demokráciáját, törvényességét. Másrészt ezt a pert a román igazságszolgáltatás szempontjából is a demokrácia egyik próbájának szántam. Azonban bebizonyosodott, hogy a román igazságszolgáltatás nem volt hajlandó közreműködni ebben, és bebizonyosodott az is, hogy a háttérben a román bíróságot a politika és a félelem befolyásolja.
– Azért az elgondolkodtató, hogy neves közéleti romániai magyarok, például Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei elnöke vagy Pécsi Ferenc Szatmár megyei parlamenti képviselő azt nyilatkozták: ön szakadást akar előidézni a magyarokat képviselő szövetségen belül, és ez beláthatatlan következményekkel járhat a szórványmagyarság számára.
– A szakadást az RMDSZ-ben érzékelhető diktatórikus viszonyok okozhatják, mivel a vezetés semmibe veszi a saját kongresszusi határozatainak, programjának a végrehajtását. Az én lépésem legfeljebb nyilvánvalóvá teszi azt, hogy belső demokrácia nélkül nem lehet összetartani egy olyan esernyőszervezetet, amelyben az egész magyarság közképviselete tömörül. Csakis a pluralizmus, a törvényesség helyreállítása révén lehet ezt a szövetséget egyben tartani.
– Markó Béla, az RMDSZ elnöke azt mondta: Tőkés püspök hatalmas erkölcsi kárt okozott a magyarságnak a perrel.
– Markó Béla még tovább ment, mert azt a kifejezést is használta, hogy én feljelentettem az RMDSZ-t. Ez a demagógia minden mértéket meghalad, hiszen ez a vezetés a mostani utódkommunista kormánnyal szövetségben közelebb áll az Iliescu-féle hatalomhoz, mint bármelyik más román politikai párt. Kérdezem én: ki árt többet a magyarságnak? Az, aki a kilenc évvel ezelőtti brassói kongresszus határozatának fittyet hányva nem tűzi ki a magyar nemzeti közösség belső választásait, vagy én, aki a demokráciát követelem?
– Sokan nem értik a belső viszályt, az ön magatartását, hiszen sokkal nagyobb bajok is vannak, mint például a státustörvény végrehajtásának késleltetése. Ebben a helyzetben azonban Markó Béla és az RMDSZ vezetése az Orbán-kormány által létrehozott státustörvény maradéktalan végrehajtása mellett állt ki.
– Markó Béla és az RMDSZ eljutott arra a pontra, ahonnan már nem hátrálhat tovább. Dicséretes, hogy Markó Béla elnök ragaszkodik a Nastase–Orbán-egyezséghez, amelyet 2001 decemberében kötöttek, és ragaszkodik ahhoz, hogy az Európai Unióba való várható felvételünk után se veszítsék érvényüket az úgynevezett kedvezmények. Szerintem azonban a státustörvény sorsát súlyosan befolyásolja az a fajta politika, amelyet az RMDSZ, Bukarest és Budapest teljes egyetértésben folytat. Ugyanis egy olyan kongresszusra készülnek Szatmárnémetiben, ahol a két kormány első embere jelen lenne, Adrian Nastase és Medgyessy Péter. Azonkívül az MSZP pártelnöke, Kovács László azt javasolja, hogy az SZDP, a bukaresti kormánypárt vezetőjével együtt Szatmáron írják alá a két szociáldemokratának nevezett párt közötti együttműködési szerződést. Ha semmi másból, de már ebből is látszik, hogy olyan együttállás alakult ki, amely gyengíti a magyar érdekérvényesítés lehetőségeit, és szűkíti a mozgásterét. Ugyanis ez a privilegizált kapcsolata az SZDP-nek az MSZP-vel már abban is megnyilvánult, hogy a magyar szocialistáknak oroszlánrészük volt abban, hogy a román SZDP-t nemrég felvették a Szocialista Internacionáléba. Tehát ez már egy olyan szoros kapcsolatot feltételez a két párt között, amely nem teszi lehetővé, hogy a túlzott román érdekekkel szemben kellő eréllyel lépjen fel a magyar külpolitika. Gondoljunk csak Kovács László legutóbbi bukaresti látogatására, amikor elment a végső megegyezést kieszközölni a státustörvény vitatott kérdéseiben, és hazajött a törvény módosításának gyűjteményével, amely a diplomáciai vereség üzenetét hordozza.
– Ön elmegy a kongresszusra?
– Nehéz helyzetben vagyok, mivel az a per, amit indítottam, a kongresszus legitimitását is érinti. Másfelől hosszú ideje próbálkoznak azzal, hogy az RMDSZ tiszteletbeli elnöki tisztéből eltávolítsanak, és most ezen a kongresszuson az egyik fontos napirendi témának számít e tisztség jövője. Éppen ezért nehéz viszonyulnom a kongresszushoz. Egyébként a törvényszéki ítéletet törvénytelennek és pártosnak tartom. Még nem döntöttem el, hogy mit tegyek. Hosszú ideje próbálkozom párbeszédet kezdeni az RMDSZ vezetőségével, de viszszautasításban volt részem. Ez is mutatja, hogy milyen viszonyok uralkodnak a szövetségben.
– Légüres térbe került?
– Politikailag perifériára kerültem. Nemcsak az RMDSZ-szel kerültem szembe, hanem amikor a nyári tusnádfürdői szabadegyetemen a romániai magyarság autonómia iránti igényeit hangsúlyoztam, akkor a román miniszterelnök kvázi felszólította az RMDSZ-t, hogy szabaduljon meg tőlem. Látni való, hogy kényelmetlen a jelenlétem.
– Úgy tudom, szeretett volna találkozni Medgyessy Péter miniszterelnökkel, de nem reagált a közeledésre.
– Valóban nem mondható túl jónak a viszonyunk. Több vezető kormányzati tisztségviselővel találkoztam, akikkel udvarias és szívélyes a kapcsolat. A végeredmény azonban nem kedvező, mert az előző kormány idején elnyert pályázatunk megvalósítását akadályozzák a kisebbségi és a vallási ügyekért felelős államtitkárok. Elsősorban ezért szerettem volna találkozni Medgyessy Péterrel, ráadásul Mádl Ferenc köztársasági elnökkel osztottam meg a határon túli magyarok támogatásával kapcsolatos gondjaimat. Arra nem tudok választ adni, hogy a magyar miniszterelnök miért nem fogad. A határon túli magyarok nem függhetnek pártpolitikától, kormányváltásoktól.
– Az RMDSZ-kongresszussal egy időben összehívta református egyházkerületének a közgyűlését. Ezt miért teszi?
– Annyira egysíkúvá vált az RMDSZ politikája, annyira nincs mód a politikai opciók kifejtésére, hogy lépnünk kellett. Hiszen történetének egyik legsúlyosabb helyzetébe került a magyarság. Tíz év alatt többet fogyatkozott erdélyi magyarságunk, mint a tatár és a török dúlások idején, s nem járulhatunk hozzá a lesújtó valóság elfedésével, hogy önálló nemzeti érdek- és közképviseletünket, egyházainkat kiszolgáltassuk a létünkre törő ellenséges erőknek. Ebben a helyzetben mint felelős egyházi vezető úgy éreztem, nem ülhetek tétlenül, és a református egyházkerületi közgyűlés és igazgatótanács kimondta egy rendkívüli közgyűlés megtartását február elsejére a szatmárnémeti Láncos-templomban, amit egy időben tartunk az RMDSZ kongresszusával. Több száz ember részvételére számítunk. Mi arra törekszünk, hogy miközben az RMDSZ kongresszusa a paragrafusokkal van elfoglalva, és az ideológiákkal bíbelődik, mi a nemzet létkérdéseit vetjük fel.
– Ellenkongresszus?
– Nem ellenkongresszus, nem kívánunk polémiába bocsátkozni az RMDSZ-szel, mert ez egy értékelvű közgyűlés lesz. Azt mondjuk, ahogy tanítja Mózes: „Válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod.”