Össztűz Gherman regionális pártjára

Sabin Gherman – aki néhány évvel ezelőtt Elegem van Romániából című kiáltványában fogalmazta meg érveit az autonóm Erdély mellett – a strasbourgi Nemzetközi Bírósághoz fordul jogorvoslatért, miután a bukaresti ítélőtábla megfellebezhetetlen döntésével visszautasította az általa vezetett Erdély–Bánság Liga bejegyzését.

Gherman szerint a döntés megsérti a társuláshoz való alapvető jogot, amelyet a helsinki és a koppenhágai egyezmény és a romániai politikai pártok törvénye biztosít, ugyanakkor fényes bizonyítéka annak, hogy a bukaresti hatalomregionalizálást szorgalmazó kijelentései és tettei között nagy különbségek vannak. Az Erdély–Bánság Liga alapító tagjai a román államtól tízmillió eurós anyagi, valamint erkölcsi kártérítést követelnek. A liga elnöke 2002. október közepén, a bukaresti törvényszéken nyújtotta be a szervezet politikai pártként való bejegyzéséhez szükséges dokumentációt, köztük a tizenhat megyéből származó több mint tízezer támogató aláírást tartalmazó listát. Gherman elmondta: a bejegyzés elutasításakor a bíróság az 1867-es alkotmányra hivatkozott, mely szerint a szervezet a román állam oszthatatlanságára és egysége ellen törne. „Ma 2003-ban vagyunk, de úgy tűnik, egyesek százötven év után sem értik, hogy Európa nem konfliktust és az emberi jogok folyamatos megsértését jelenti. Romániában semmit nem tartanak tiszteletben, ami Európában értéknek számít, még az olyan alapvető emberi jogokat sem, mint például a szabad társulás joga” – fogalmazott a kolozsvári politikus. Sabin Ghermant és szervezetét egyébként már a bírósági döntés előtt élesen támadták Romániában. A bukaresti politikai paletta szinte egyöntetű véleményre helyezkedett a regionális párt elutasításában.
Az Európai Parlament egyik pártcsoportja, a nemzeti pártok szabad szövetsége (EFA) nyilatkozatban ítélte el, hogy a bukaresti fellebbviteli bíróság is elutasította Románia első regionális pártjának, az Erdély–Bánság Ligának a bejegyzését. A nyilatkozat rámutatott, hogy a párt alapszabálya európai típusú regionális pártként határozta meg magát, és több mint tízezer aláírással kérte bejegyeztetését. Az EFA-ban tömörült pártok szerint a bírósági döntés ellentmond a demokratikus rendszerek hagyományainak, amikor indoklásában egy 1867-es román alkotmányra hivatkozik. Az EFA a vádlottak padjára ülteti a döntésért Romániát, és úgy véli, hogy „ez az epizód inkább a középkorba illik, amely már elmúlt, mint egy olyan ország történetébe, amely a közeljövőben az Európai Unió tagságára pályázik”. A bukaresti fellebbviteli bíróság döntése ellentmond az EU alapértékeinek, ezért az EFA arra buzdítja a ligát, hogy fellebbezzen az Emberi Jogok Európai Bíróságához Strasbourgban. Ez a bíróság 2001. október 3-án már elmarasztalta a bolgár igazságszolgáltatást, amiért az megtagadta a bejegyzést a macedón kisebbség pártjától. Az EFA nyilatkozata végezetül rámutatott, hogy a román hatóságok már nem először próbálják útját állni regionális jellegű demokratikus pártok megjelenésének. Az EFA elvárja a román hatóságoktól, hogy az európai családhoz tartozó jogokkal és kötelességekkel összhangban álló demokratikus magatartást tanúsítsanak ebben az ügyben.
***
Bukaresti lobbi Strasbourgban. A Jürgens-jelentést az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének (ETPK) jogi bizottsága márciusban vitatja meg és fogadja el, a plénum pedig áprilisban – közölte Gheorghi Prisacaru, a román küldöttség vezetője. A kormánypárti politikus visszautasította a magyarországi ETPK-küldöttség tagjainak érvét, amely alapján a jelentés vitájának elhalasztását kérték, mivel ez az érv alapvetően az EU-népszavazás áprilisi lebonyolításával áll kapcsolatban, Prisacaru kijelentette: „Nem hisszük, hogy az ügy megtárgyalása az Európa Tanácsban negatívan befolyásolná a magyarországi népszavazást a csatlakozásról. Ha európaiak vagyunk, akkor a magyar vezetőknek is európai módon kell viszonyulniuk a kérdéshez.” (W. T. I.)