Tony Blair kitart Bush mellett

Camp Davidben, a múlt hét végi brit–amerikai csúcstalálkozón megjelentek ugyan mindkét ország katonai tanácsadói és tervezői, ám az iraki lefegyverzés két legelszántabb hívének tanácskozása nem katonai, sokkal inkább diplomáciai jellegű esemény volt. Tony Blair számára az iraki kérdés eredményes kezelése felmérhetetlenül fontos. A brit miniszterelnök megfontolásai között ám sok olyan is szerepel, amelynek szinte semmi köze sincs Irakhoz.
A brit miniszterelnök számára sarkalatos fontosságú, hogy Nagy-Britannia egyrészt megőrizze a brit–amerikai különleges kapcsolatokat, másrészt ne hagyja, hogy a francia–német rendkívül fontos kapcsolatokat Európán belül partvonalra állítsa. Ugyanakkor Tony Blair azt is feladatának tekinti, hogy minden igyekezetével megpróbálja visszatartani az amerikai politika irányítóit olyan elhamarkodott katonai beavatkozástól, amely az USA mellett most már véglegesen elkötelezett Nagy-Britanniát is magával sodorná egy népszerűtlen háborúba a Biztonsági Tanács egyértelmű felhatalmazása nélkül.
Tony Blair szempontjából ez belpolitikai kérdés is. A brit lakosság többsége veszedelmesnek tartja Szaddám Huszeint, de nincs meggyőződve arról, helyes lenne a brit–amerikai katonai beavatkozás ENSZ-támogatás nélkül. Ami pedig Blair saját pártját illeti, a Munkáspárt többsége, de még az alsóházi frakció, sőt a kabinet számottevő része is ellenzi a fegyveres támadást Irak ellen új, egyértelmű BT-határozat híján. Talán az sem véletlen, hogy Gordon Brown pénzügyminiszter egy szót sem szól a beavatkozásról, és hogy éppen most elevenedett fel újra a médiában, hogy minden eddiginél roszszabb a viszony közte és Blair között, mert a kormányfő nem akarja betartani kettejük állítólagos megállapodását, hogy második kormányciklusának közepén átadja helyét vetélytársának.