A mozdony füstjében

Alább a Magyar Államvasutak Rt. alkalmazottainak bérviszonyairól szeretnék értekezni. Gyengébb idegzetűek tegyék le az újságot, menjenek ki a ligetbe ibolyát szedni, rigófüttyöt hallgatni.
Legelőször néhány adat. Az ország legnagyobb állami cégének legfelelősebb dolgozói, a mozdonyvezetők havonta legfeljebb százötvezener forintot keresnek. A kalauz, a váltóőr, a bakter és a kerékkocogtató ennél jóval kevesebbet. Sokkal jobban jön ki anyagilag, aki – ha már egyszer a MÁV-hoz szegődött – szakszervezeti funkciót vállal, itt ugyanis vezető beosztásban akár nyolcszázezer forintot is fölmarkolhat az ember havonta, abból pedig ki lehet jönni a hó végéig. Nagyjából hasonló kondíciók mellett tengetik életüket a cég vezérigazgató-helyettesei is – igaz, ők dolgozni is szoktak –: egymillió-kétszázezer forint kerül a bankszámlára havonta és fejenként. Nevezett VIP emberek jövedelméhez százszázalékos prémium társul, ehhez jön a szolgálati gépkocsi (nem Trabant), a korlátlan mobiltelefon-használat és az éves ötmillió forintos életbiztosítás, személyenként.
Kevés matematikatudással is kiszámolható, hogy a kilencvennégy vasútvezér évi jövedelme tokkal-vonóval túllépi a kétmilliárd forintot. Tessék megkapaszkodni a fotel karfájába! Minap költségtakarékosság címszó alatt az emelkedett MÁV-vezetés megszüntette a MÁV-óvodákat, így ugyanis – az indoklás szerint – meg lehetett spórolni százmillió forintot. Kétmilliárd kontra százmillió. Az egyiken kilencvennégy állami VIP-ember osztozik, a másiktól több tízezer vasutasgyermek esik el.
Egyszer csak megkérdi majd valaki Gaskó Istvánékat, meddig lehet még megbújni a mozdony füstjében…