Harc a MOB-ért

Nincs irigylésre méltó helyzetben Schmitt Pál, hiszen amióta egyértelművé vált, hogy az átalakuló Fideszben vállalja az alelnöki tisztséget, boldog-boldogtalan ellenállhatatlan lelki kényszert érez, hogy megtámadja, s mint a Magyar Olimpiai Bizottság elnökét lemondásra bírja. A csaholók hada elérkezettnek látja az időt megbuktatására, a háttérben már megkezdődött az osztozkodás, amelynek célja a jelenlegi kormányhoz közel álló sportvezetők hatalomba juttatása. Nyilvánvalóan nem Schmitt Pál lett rosszabb sportdiplomata néhány nap alatt, még csak nem is arról van szó, hogy a két tisztség összeegyeztethetetlen, sokkal inkább azt nem tudják megbocsátani neki, hogy nem a baloldal felkérésének tett eleget. Mert hosszú ideig csalogatták, ám ő kitért előle. Sem az MSZMP-nek, sem az MSZP-nek nem volt tagja, sőt eddig egyetlen más pártnak sem. Most vállalta meggyőződését, és ez, miután nem a baloldalra tette le voksát, a casus belli.

Éppen azok támadják a legelszántabban, kérik rajta számon a függetlenséget, akik egykor az állampárt működését segítették, s az MSZMP hű fegyverhordozóiként jutottak előre a szamárlétrán. Gyenesei István a nem túl szép emlékű Központi Bizottság apparátusában tevékenykedve érte el, hogy a Somogy megyei tanács élére kerülhetett, míg Aján Tamás addig lobogtatta büszkén párttagkönyvét, amíg a Nemzetközi Súlyemelő-szövetségben – a baráti országok támogatásával – meg nem választották főtitkárnak. Gyenesei azóta az MSZP segédcsapatává váló Centrum pártban tett nagy szívességet a jelenlegi kormánynak, amely – bár a Centrum súlytalan – a Somogy Megyei Közgyűlés elnöki tisztével hálálta meg a baráti segítséget.

Erkölcsbírái tehát korántsem feddhetetlen emberek, csakhogy mifelénk az erkölcsi normákat alapvetően a diktatúra egykori képviselői szeretik megszabni, s mivel ehhez kellő támogatást kapnak a sajtóban, pirulás nélkül meg is teszik.
Annyi más terület után most a MOB baloldali lenyúlásának lehetünk szemtanúi. Annak a szervezetnek a kormánypártivá tétele a cél, amely a jelenlegi hatalommal szemben eddig támogatta az olimpiai pályázat ügyét, s amelytől egy pálfordulás nagyon is jól jönne a kormánynak. Schmitt fejét követelik, hogy Ajánt koronázhassák meg. Az elnök lemondása esetén ugyanis szinte szóba sem jöhet más, hiszen különben a MOB súlytalanná válna a NOB-ban. Magyarországot ugyanis ketten képviselik a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban: Schmitt Pál és Aján Tamás. Tetszik, nem tetszik, de ez a tisztség szinte holtomiglan tart, és amennyiben Schmitt a rá nehezedő nyomás hatására lemond, a leendő MOB-elnök legfeljebb kívülről szemlélhetné a NOB-üléseket. Egyetlen kivétel lehetne, ha Aján Tamás kerülne az elnöki székbe. Aján, akit az MSZMP-s hátszél repített sportvezetői magasságokba. Aligha tekinthető véletlennek, hogy éppen Aján Tamás és Kovács László pártelnök vetett fel hasonló gondolatokat Schmitt Pál szerepvállalásával kapcsolatban. Aján régóta vár a háttérben, s ha most fejére kerül a korona, hálás lesz a hatalomnak. Még az is előfordulhat, hogy a valójában már régen megszületett kormánydöntést megtámogatva a MOB is kihátrál az olimpiai pályázat mögül.