Szegedi színdarab

Új igazgatója van a Szegedi Nemzeti Színháznak, Székhelyi Józsefnek hívják, markáns karakterszínész hírében áll, 1980-ban például a nemzetközi tévéfesztiválon ő kapta a legjobb férfialakításért járó díjat. Székhelyi József régi hobbija a politizálás, megpróbált bejutni parlamentbe, önkormányzatba, de egyszer sem sikerült szegénynek, így valószínűleg csak csoportos idegenvezetői program résztvevőjeként láthatta belülről Steindl Imre csodálatos alkotását.
Nem mondtam még, a szabad demokratákkal szimpatizál Szeged új színidirektora, és ezt vállalja is derűs tekintettel, arcát a fényben fürdetve. Ha a helyzet úgy hozza, politikai felszólalásokat is vállal, a legutóbbi országgyűlési választások előtt tartott egyik SZDSZ-küldöttgyűlésen például imigyen fogalmazott a még hivatalban lévő Orbán-kormányt minősítve: „Nem akarunk nácikat látni az utcán, a közhivatalokban és a kormányban.”
De hát nem is ez itt a lényeg, hanem hogy Székhelyi aktor lesz ezentúl a szegedi színiélet legelső embere, miután a négy aspiráns közül éppen reá esett a szakmai bizottság választása. Belé helyezték a színházlátogatók bizalmát.
Az most itt lényegtelen, hogy a szakmai grémium Koczka Ferencet, a színház karigazgatóját, sőt Nikolényi Istvánt, a teátrum egykori direktorát is Székhelyi József elé helyezte a megméretést megelőzően – a lényeg, hogy a nyílt szavazáson a baloldal voksai Székhelyit juttatták a pódium trónjára. (Az ellenzék ugyan titkos szavazást kért az ügyben – sokan a baloldalon is Koczka Ferencet szerették volna –, ám ebből semmi nem lett. Maradt a nyílt voksolás, győzött a frakciófegyelem. És Székhelyi.)
Látható mindebből, hogy Szegeden nem csak a színházban zajlik a színészkedés.
Függöny.