Élet? Irodalom?

Most hallom Kovács Zoltán ÉS-főszerkesztőtől, hogy ez az újság, amelyben éppen most tetszik olvasni ezt az írást, mára egy szakmai és morális szempontból szörnyű állapotú napilap megjelentetésére szakosodott gyülevész társaság tulajdonába került, mégpedig a volt miniszterelnök (Orbán Viktornak hívják) közreműködése folytán.
Egyszer találkoztam Kovács Zolival személyesen. A tihanyi újságíró-üdülőben pihentünk mindketten, ő potykára ment pecázni, én a kártyaasztalnál üldögéltem gyanútlanul, vita nem volt közöttünk, kedvesen kvaterkáztunk a büféasztalnál.
Időközben közénk telepedett a rendszerváltás, az ő horgáról elmenekült a potyka, én meg nem tudtam kijönni a vesztésből, holott egészen jó lapom volt.
Percek mentek, ezredévek jöttek…
Kár, hogy rád repült a cecelégy, Zoli. Sokkal többet néztem ki belőled (nem csak én, sokan mások is), értelmet, kultúrát. Fehérek közt egy szórványtörököt.
Mondd, miért kell gyaláznod ezt a Magyar Nemzetet a maga nyomorúságában? Miért fáj neked, hogy a sok ügybuzgó parazita közt van, aki még hazáról és Istenről ír?
Míg bírjuk, tesszük.
Szörnyű állapotú újság? És ti, Zoli? Ki ne tudná, hogy Soros György adagolja nektek a gyógyszereket fejfájásra, erre-arra. Ti meg néztek körbe-körbe nagy, bepárásodott bociszemekkel, mint akire rászakadt a jászol… Találkozzunk majd az Elbánál, szívesen kezet fogok majd veled. Kár dobálózni, Zoli, néha a hajigáló többet kap, mint a megcélzott fél. Szaladjatok vissza élethez, irodalomhoz…