Friderikusz, a kormány szócsöve

Friderikusz – A szólás szabadsága címmel új állandó produkciót láthatunk főműsoridőben az MTV-n vasárnaponként, A Hét című műsor helyett.

Friderikusz Sándor kitűnő showman. Ez tagadhatatlan. Az első, bevezető műsora azonban nem nyerte meg a tetszésemet. Nekem ugyanis a szólásszabadságról a márciusi ifjak jutottak az eszembe, s vártam, mi módon fog megnyilvánulni a kormányváltás utáni szólásszabadság a köztelevízióban. Hősies megnyilvánulás, hogy a műsorban még a miniszterelnököt is megszólaltatták. A szólásszabadság diadala volt az is, hogy lehetőséget adtak két miniszter szereplésére is. Ők a szólásszabadság jegyében a nyilvánosság előtt arról beszélhettek, milyen alaptalan és indokolatlan találgatások születtek állítólagos leváltásukról. Kitűnően érvelhettek saját maguk kiválósága mellett – a szólásszabadság ürügyén, a kormány népszerűsítése mellett. Rendkívüli bátorságot tanúsított Sándor, amikor meg merte kérdezni Ildikót (aki nem tudná: az MSZP frakcióvezetőjét), hogy milyen komoly problémát jelentett egy politikusnő számára, milyen öltözéket vagy ruhákat vigyen magával Athénbe… A bátor kérdésre természetesen bátor válasz született. Persze, nagy bátorságot jelentett annak megkérdezése is a politikustól, hogy mi a véleményük az Európai Unióhoz való csatlakozásról – mintha ilyen kérdést eddig sosem hallottunk volna.
Csak úgy lubickoltam örömömben, megelégedettségemben a szólásszabadság újabb és újabb bátor megnyilatkozásain. Bravó, Friderikusz! Csupán egyetlen valódi kérdés hangzott el, melyet a paksi atomerőmű súlyos vagy nem súlyos meghibásodásával kapcsolatban tett fel Friderikusz. Ezt leszámítva a kormánytagok a szólásszabadság jegyében előadták azt, amiért meghívták őket.
Friderikusz műsora nem csupán a médiasztár személyét, hanem az irányított, a kormányszócsővé alacsonyított közszolgálati média dicstelen szerepét is érzékelteti. Éljen a szólásszabadság? Éljen. De ne így.

Dr. Péter Béla Budapest