Kell egy csapat!

Nem könnyű ma miniszternek lenni, egyik pillanatban megveregetik az ember vállát, homlokon csókolja a kormányfő, aztán meg úgy rúgja kifelé a kabinetből, csak úgy porzik mögötte a Kossuth tér.
Az eseményeket ismerjük, jó Medgyessy Péter közjogi méltóság minap átalakította az államapparátus elejét, többeknek megköszönte a szíves részvételt, de hogy a megmaradtak el ne bízzák magukat, jelezte, újabb fordulatok várhatók az összeállításban. Konkrétabban: másokat is ki fog rúgni a bizalmi állásból, ha nem felelnek meg az elvárásoknak.
Márpedig az elvárások komolyak, így például egy idegen nyelv hozzávetőleges ismerete. Na most ebben a pillanatban a magyar kormány nem mindegyik tagja felel meg ennek a követelménynek – némelyik a magyart is csak középfokon beszéli…
A lényeg, ott legyen a zabszem az ingerzónában.
A miniszterelnökünkkel beszélgetést készítő tévériporter megkérdezte erre, ugyan miért nem a tavalyi kormányalakítást megelőzően kérte el Medgyessy Péter a nyelvvizsgaokmányokat, megkérdezett nem tudott igazán válaszolni. Valami olyasmit felelt, abbéli bizalmát helyezte a kabinet tagjaiba, csak megtanulnak az előttük álló időszakban valamilyen idegen társalgási formát.
Ami itt fontos, jelek szerint Medgyessy szövetségi kapitány kapkodva állította össze a pályára lépő csapatot, se taktika, se koncepció nem volt az együttesben, többségük le-föl szaladgált, mint a mérgezett egér. Ez pedig nem jó nekünk, nézőknek. Fogyasztóknak.
Az egésszel csak azt akarom mondani, hogy a most még pályán lévők se bízzák el magukat, mert a léc egyfolytában remeg fölöttük, újabb magasugrók jönnek, akik beszélik a magyart, értenek a nyelvünkön. (Ezenkívül a kapitány se legyen biztos a dolgában.)