Körforgalom

Sokáig úgy tűnt, a Metro kimarad a Budakalász határát felfaló multinacionális cégek sorából – ám most állami beruházás nyújt lehetőséget, hogy a német cég elhelyezze újabb kék dobozát az Omszki-tónál az eddig gyógynövénytermesztésre használt területen. Az érdekeltségek kuszaságát jelzi, hogy a beruházás legitimitását firtató önkormányzati képviselőt néhány napja életveszélyesen megfenyegették.

„Rida, rida, bom-bom-bom
Halló, itt Budakalász
Küldjétek a sárkányokat
Disneylanden át”
(Waszlavik G. László)

Felemésztik Budakalász határát, tönkreteszik a tájat, a levegőt, nem beszélve a község hagyományos kiskereskedelmi stuktúrájáról – panaszolja Dévai Ferenc budakalászi önkormányzati képviselő.
Az Omszki-tó partján sétálunk. Négy óra, vége a munkaidőnek; megéled az egykori nudistanapozó melletti sétány, megindul a tömeg a HÉV felől, a férfiak öles betonszatyrokat lobogtatnak, az idősebb hölgyek alumíniumvázas, kétkerekű bevásárlókocsit döcögtetnek. Öt óra: az áruházak nyelik és kieresztik, nyelik és kieresztik a népet. A vásárlók kifejtik a dobozból az akciós tévét, a dobozt félrehányják; a tévéket, mint az ókori tömegek a győztest, vállukra emelik; sok ezer lépéstől hullámzik, kúszik a mikrosütőkből, dobozos mosóporokból, tévékből, zsákos kutyaeledelekből álló árukígyó a HÉV-állomás felé. S ez, Dévai Ferenc szerint, így megy mindennap zárásig.
Az Electro World, a Cora és a Bricostore megjelenése ellen is tiltakoztak a budakalásziak, a Metro ellen két népszavazást is indítottak a kilencezres lélekszámú faluban, sikertelenül. Aztán beletörődtek a már megtelepedett multik furcsa stílusába: például abba, hogy egyikük a történelmi falu stratégiai pontjain építési engedély nélkül helyezte el óriástranszparenseit, és elegáns mosollyal fizette a kiszabott bírságot.
A tó mellett futó 11-es út túloldalán valamikor zsíros termőföld volt, a helyi sváb és szerb gazdák művelték; ma a Gyógynövénykutató Rt. használja. Hatalmas lapos terület, tavasszal virágtól tarka, nyáron zöld. Azonban nincs összeköttetése a község területével. A terület potenciális beépítője jó két éve jelent meg a Metro áruházlánc képében. Évekig tartottak a tárgyalások a Metro és az önkormányzat, illetve a kormány között. A német mamutcég helyi leányvállalata megígérte, hogy a 11-es főút és a Lupa-szigeti út kereszteződésében létesítendő áruház zökkenőmentes megközelítése érdekében körfogalmat alakít ki, s ezzel egy időben gyalog- és kerékpárutat létesít a Duna-gátig. Kiderült azonban, hogy a 11-es „gyorsforgalmi út” besorolással bír, ezért csak kétszintű csomópontot, ez esetben felüljárót lehet rá építeni. A Metro Holding Hungary azonban elijedt a felüljáró egymilliárdos költségétől, és 2000 szeptemberében levelet írt az önkormányzatnak, melyben kifejti: mivel veszélyeztetve látja az áruház rentabilitását, eláll építési szándékától. „Külön szeretném megköszönni önnek, valamint közvetlen munkatársainak azt a segítséget, amelyet beruházásunk megvalósításához mindvégig nyújtottak” – írta Jaross Tamás, a Metro magyarországi igazgatója Harcsa Lajos alpolgármesternek. Nagyot lélegeztek a kalászi környezetvédők: marad a mező. Harcsa Lajos viszont lemondott tisztségéről.
A tavaly áprilisban megválasztott kormány azonban hozott egy rendeletet, amely 2006-ig kétszintű csomópontok kiépítését írja elő a főúton. A helyhatósági választásokon Harcsa Lajos visszakerült a község élére, s három héttel ezelőtt helybeli lakosok ismét látták Jaross Tamást, a Metro vezérigazgatóját, amint kigördül autójával a mező széléig. Mert mi volna természetesebb, mint hogy az érintett kereszteződésben valósuljon meg az államilag előirányzott felüljáró építése, lehetőséget teremtve a kék doboz elhelyezéséhez. Dévai Ferenc érdeklődött a jegyzőnél, s azt a választ kapta: a Metro újfent beadta az önkormányzatnak az építési engedély iránti kérelmet.
Harcsa Lajos polgármester azt állítja: azért mondott le annak idején, mert úgy érezte, túlságosan súlyos feltételt szabtak a német cégnek. A 11-es a polgármester szerint nem gyorsforgalmi, elég lett volna oda egy körforgalom, s már rég állna a Metro. Az új fejleményekről nem nyilatkozik, mint mondta, forduljunk a minisztériumhoz. A minisztériumban azt felelték, forduljunk a Pest Megyei Közútkezelő Kht.-hez.
A közútkezelő illetékese, Pásztor Zoltán szerint valóban el lehet tekinteni attól, hogy a 11-est gyorsforgalmi útnak nevezzük, ám olyan nagy forgalmat bonyolít, hogy mindenképpen szükséges volt a szóban forgó csomóponttal kezdeni valamit – ez a kereszteződés pillanatnyilag a negyven legveszélyesebb közé tartozik a megyében. Ám miután a Metróval az előző kormány nem tudott megegyezni, s a körülbelül egymilliárd forintos felüljárót teljes állami beruházásként 2005 után kezdték volna építeni, az új kormányzatnak kapóra jött a Metro ajánlata, amelyben a nagyáruház átvállalja a költségek felét. Így azonban, háttérbe szorítva más veszélyes csomópontokat, néhány hónapon belül befejeződhet a közbeszerzési eljárás, és megindulhat az építkezés a német céggel kötött megállapodás szerint még az idén.
– Köztudott dolog, hogy a multik felzabálnak mindent, de az mégse járja, hogy a magyar adófizetők adják a pénzt az építkezéseikhez – dohog Dévai Ferenc. – Valójában az egész közlekedési hercehurcának egy célja volt: hogy a német cég idejöhessen. Hogy ez kinek, mennyire éri meg, sohasem fogjuk megtudni.
Röviddel lapunknak adott nyilatkozata után Dévai Ferenc hírt kapott egy szűk társaságban elhangzott kijelentésről, miszerint „ha nem száll le erről a Metro-ügyről, veszélybe sodorja önmagát is meg a családját is”. A képviselő-testület megdöbbenéssel fogadta a történteket. Dévai azt állítja: nem fél. Biztosra veszi, hogy a fenyegető nem a Metro embere, hiszen nem feltételezhető, hogy egy Európa-szerte ismert kereskedelmi vállalat ilyen „pitiáner és gusztustalan” eszközhöz folyamodjék valakinek a félreállítása érdekében. Hogy ki tette az ominózus kijelentést, és milyen érdekei fűződnek hozzá, a rendőrség dolga lesz kideríteni.
Zúg a szél az Omszki-tónál, kis habokat pofoz a vízen; a víz csodakék, tele sirállyal és bukó kacsával. A sétányon ballagunk, két világ határán. A tó túloldalán hegyoldalba kapó, sármos község sok piros tetővel, hátunk mögött kockaházak. A hipermarketek, fémborítású dobozarchitektúrák már elérték a tó szélét, most is idefújja a szél a sóderhalmokba harapó munkagépek csikorgását.