Lázadás a timföldön

Még meg sem melegedett a bársonyszék a szociáldemokrata milliárdos Gyurcsány Ferenc alatt, máris botrány keveredett körülötte. A Népszabadság megtudta, hogy szakszervezeti vita bontakozott ki Gyurcsány cégénél, a Magyaróvári Timföld és Műkorund (Motim) Rt.-nél. A szakszervezetekkel gyümölcsöző elvtársi kapcsolatot ápoló szocialisták nagy reménysége a saját cége érdekképviselőivel nem tud zöld ágra vergődni.
A timföldgyáriak nem tűrik el, hogy a szocdem húrokat pengető gyáros csak hirdesse az igét a meg-megújuló eszméről, miközben vadkapitalista módjára kizsigereli a kétkezi melósokat. Gyurcsány ország-világ előtt dicsekszik – kétes körülmények között megszerzett – milliárdjaival, amelyeket pedig egyáltalán nem tehetségének, találmányának vagy évtizedes kőkemény munkájának köszönhet, csupán kapcsolati tőkéjét fektette be a műkorundgyárba a Horn-korszakban. Csak az anyósa által irányított állami bank hétszázmilliós hitelének köszönheti, hogy részt vehetett a kótyavetye-privatizáció „Elvtársakat a Felső Tízezerbe!” programban. Úgy látszik, Gyurcsány munkásainak nem nagyon tetszik, hogy miközben heti harminchat helyett ezután negyven órán át szívatja velük az ártalmas alumíniumszilikát-port, ő maga a sporttárca élén múlatja az időt. Mellesleg az egészségrontó port ezernégyszázzal kevesebben szívhatják, mert Gyurcsányék tavaly az önkormányzati választások után ennyi ember elbocsátásával támogatták meg Medgyessy munkahelyteremtő foglalkoztatáspolitikáját.
A szakszervezetisek perre mennek a sportminiszterrel, még akkor is, ha jól tudják: a magyar igazságszolgáltatás malmai csak jogot őrölnek, azt is lassan. Igaz, tavaly még nem voltak ilyen harciasak, akkor kollektíven belementek abba, hogy az elbocsátottak végkielégítése csak százötvenmillió forintos kiadást jelentsen – háromszáz helyett – a milliárdos tulajdonosnak. A tavaly kidobottakon megspórolt pénzt fordította a cég az állásukat a többiek kontójára megőrzők bérfejlesztésére. De kapitalista kutyából nem lesz szocialista szalonna – és viszont. Most heti négy órával többet kell dolgozniuk.
A timföldgyáriak kiegyenesedni látszanak, szocialista kormány idején szociáldemokrata öntudatra ébrednek, biztos sok Gyurcsány-szöveget olvastak a Népszabadságban. Úgy látszik, hidegen hagyja már őket az aranytojást tojó tyúkról szóló handabanda, nem húzogatják beljebb a nadrágszíjukat, még a szociáldemokrata tőkések kedvéért sem. Kérdés azonban, ki fogja számon kérni Gyurcsányon meg az Apró klánon azokat az 1995-ben a privatizációs szerződésben vállalt kötelezettségeket, amelyek szerint a Motim Rt.-t tizenöt éven át működtetik, fenntartják az akkori foglalkoztatást, öt év alatt hárommilliárd forintot ruháznak be, sőt elvégzik az 1,6 milliárd forintra becsült környezetvédelmi kárelhárítást is.
Gyanítható, hogy Gyurcsánynak nem lenne ma hárommilliárdnyi vagyona, ha ezeket a szerződésben vállalt kötelezettségeket maradéktalanul teljesítette volna. Igaz, akkor nem igyekezett volna annyira a hatalomba. Állami hátszél nélkül ők kapitalistáknak is rosszak.