Nekik nyolc

Munkahelyi bulinak sok, befolyást reprezentáló közéleti eseménynek épp elég volt Gyurcsány Ferenc kijelölt sportminiszter és a nemzetközi kommunista mozgalom vezetőinek frigyéből származó Dobrev Klára kereken nyolcadik (23) házassági évfordulója alkalmából rendezett ünnepség Budapesten a Stefánia-palotában. A politikai karrierjét és egzisztenciáját másfél évtizede tudatosan építő Gyurcsánynak különösen kedvesek a második feleségéhez köthető családi évfordulók, hiszen nem sokkal azután kötötte be hivatalosan Dobrev Klára fejét, hogy leendő anyósának, Apró Piroskának bankja több mint hétszázmillió forint hitelt nyújtott mintegy hozományként a Hungalu privatizációjához.
A normális esetben szűk körben tartandó ünnepségre ajándékkal vagy legalábbis virággal érkeztek a kormánytagok, illetve a kormánysajtó képviselői (belépés csak meghívóval). Megjelent Lamperth Mónika, Hiller István, Csehák Judit és Bárándy Péter, a baloldali sajtót a kormányénál viszont népesebb társaság reprezentálta. A pár elé járult: Eötvös Pál, Tamás Ervin, Zalai István, Hovanyecz László a Népszabadságtól; Szombathy Pál, a Magyar Hírlap főszerkesztője, Pintér Dezső, a tv2 elnöke, Bárdos András műsorvezető és üdülőpartner, valamint Gyárfás Tamás a Nap-keltétől. Voltak vállalkozók is, mint például Somodi Imre és Kolosi Tamás.

Ki kocsival, ki taxival érkezett, az autók között talán a legmenőbb egy Jaguár volt, ám rendszáma arra utalt, hogy még a Horn-kormány idején „spórolta” össze gazdája. A hölgyek öltözékéből nehezen lehetett következtetni a báli divatra. Öltözéküket a teljes összevisszaság jellemezte. Volt, aki királykisasszonynak öltözött, más menyasszonyi ruhában érkezett (még jó, hogy fátyol nélkül), de jellemző volt a „felvettem magamra a függönyt, a feketét” típusú öltözék is, nélkülözve minden merészséget, hiszen az átlátszó anyag csak a kezeket és a vállakat engedte sejtetni. A párok ruhája köszönő viszonyban sem volt egymással, a férfiak jobbára öltönyben feszítettek (Gál J. Zoltán kormányszóvivő például hivatali egyenruhájában érkezett), bár megjelent egy-két merészebb, farmeres-pólós vendég is.

Ugyanez az „eklektika” jellemezte a muzsikát. Élő zenét játszottak, az előadóművészek a Ketchup Songtól kezdve a Homokórán át a „Nincsen pénzem a vonatra” refrénű dalon át mindent énekeltek, az est fénypontján pedig felhangzott a rendezvény hangulatát leginkább visszaadó „Csipkés kombiné” dallama is, egy borízű hang még karaokéval is megpróbálkozott.

A nyilatkozataiból tudhatóan hat éve változatlanul 3-4 milliárd vagyonnal rendelkező, tehát csapnivaló üzletembernek bizonyuló és ma miniszteri esküt tévő Gyurcsány Ferenc nyilván azért rendezte a mulatságot, hogy erejét és befolyását demonstrálja (mi másért szervezte volna a Stefánia-palotába). Ezért zavaró tényező kissé, hogy – hacsak hamarabb nem tették – nem járultak a lábai elé olyan nevek gazdái, mint az egykori üzlettárs és az Apró család meghitt barátja, Medgyessy Péter, Kovács László, Horn Gyula vagy Szekeres Imre. Nem volt ott Juhász Ferenc honvédelmi, Kiss Péter kancelláriaminiszter, és a helyszínen úgy látszott, hogy SZDSZ-esek sem képviseltették magukat. De hiányzott a névsorból Németh Péter, a Köztársaság tér lapjaként számon tartott Népszava főszerkesztője is. Lendvai Ildikó helyettest küldött, Újhelyi Istvánt; Horváth Csaba, a II. kerület polgármestere pedig hamar távozott. Talán két befolyásosabb szocialista politikust lehet említeni, akik részt vettek az eseményen, Vitányi Ivánt és Kósáné Kovács Magdát. A bejáratnál ácsorgó tudósítónak az volt a benyomása, hogy a kancellária munkatársait (például Keszthelyi András tanácsadót, valamint Andor László közgazdászt és Braun Pétert, aki miniszterelnöki beszállítóból helyettes államtitkárrá avanzsált) csak azért hívták meg, hogy ne kongjon üresen a bálterem.

Mindenesetre ha nincsenek is olyan sokan, mint szeretnék, Gyurcsány Ferencet barátainak és üzlettársainak nem szabad lebecsülniük. Mert mi lesz, ha új modellre szeretnék lecserélni a hat évvel ezelőtti Jaguárt?

Bihari Tamás