Röviden

Balogh Iván (Budapest): A nyugdíj adóztatása első pillanatban értelmetlen ötletnek tűnik. Miért érné meg a költségvetésnek kiegészíteni a nyugdíjakat azzal az összeggel, amit adóként beszedne? Érdemes végiggondolni. Az emelésnek valójában csak papíron kell megjelennie, mert a nyugdíj havi kiutalásakor azonnal le lehet vonni az adóelőleget. Pénzmozgással ez nem járna együtt, többletbevételt sem jelentene. A többletbevételt valószínűleg a következő lépés eredményezné. Az adózó jövedelmek egységes kezelése indokán össze kell majd vonni a nyugdíj és az egyéb szja-köteles jövedelmeket. Olyan módon, amint az 2002 előtt elő volt írva, összevont adóalapba. Ennek már volna hozadéka, mert a nyugdíjaskorban végzett munka vagy más tevékenység jövedelmét a magasabb jövedelemkategória jelentősen megsarcolva, többletbevételt jelentene a költségvetésnek. Nem túl nagy bevételt, de valószínű minden forintra szükség van, szükség lesz. Az ötlet idén még csak egy tanulmányban jelentkezett, jövőre már törvény is lehet. Egy újabb kérdés, hogy a magánnyugdíjpénztárak kifizetéseit hogyan lehetne bruttósítani? Tanulságul a nyugdíjas sorstársaknak: nagyon gondolják meg, hogy legközelebb hová teszik az X-et!

Mervó Zoltán (Debrecen): Végre! A Magyar Nemzet április 17-i számának 6. oldalán Gruiz Márton PhD hallgató egyértelmű receptet ad a jelenlegi ellenzék kommunikációs stratégiájára, magyarul: mit kell mondani óráról órára valamennyi fórumon, valamennyi jobboldali politikusnak mindaddig, amíg egy szó, név, fogalom hallatán az emberek fejében automatikusan rögzül a jelenlegi kormány tagjaihoz kapcsolódó korrupció. Ilyen Medgyessy részéről a százmilliós fordítási megbízás; Kiss Elemér, Csillag István, Bárándy Péter, Rácz Zsolt „volt” munkatársainak foglalkoztatása; Kóródi Mária SZDSZ közeli cégmegbízatásai közbeszerzési eljárások nélkül, vagy azok átlátható kijátszása. Görgey Gábor nejének sztárolása (valóban a polgári kormány alatt kapta a megbízást, vagy ezt csak most mondja Görgey?). De a kultuszminiszterrel kapcsolatban felelevenítendő, hogy tavaly nyáron az Operaház főigazgatóját és fő-zeneigazgatóját azért rúgta ki, mert személyes ajánlása ellenére sem adtak főszerepet Ildikónak. Ezekhez az ügyekhez képest Keller László tanújának ötezer forintos „utazási költségtérítése” bagatell, de ez is egy panel, ami sulykolható. A másik dolog: az nem elég, ha például a taszári kiképzés előzményeiről egymásnak homlokegyenest ellentmondó Juhász– Kovács nyilatkozatait a Magyar Nemzet csokorba szedve, kronologikus sorrendben közli. Politikusainknak kellene bizonyítania állandóan, hogy ők hazudnak; rendületlenül.

Sándor János kétszeres Jászai-díjas, érdemes művész (Szeged): Örömmel és nagy élvezettel olvastam a Görögtűz címmel megjelent, Papadimitriu Athinával készült interjút (Magyar Nemzet Magazin, április 26.). Talán nem veszik rossz néven, ha a cikk egy tárgyi tévedését kiigazítom. A Melina címszerepét valóban el akarta játszani Ruttkai Éva és Pécsi Ildikó is, de nem adatott meg nekik. Megadatott azonban Fehér Ildikónak Szegeden. A darabot ugyanis rendezésemben, a szerző, Ben Turán Róbert jelenlétében, a Szegedi Nemzeti Színház, melynek akkor főrendezője voltam, 1987. november 20-án bemutatta. A Klubszínpadon játszott dráma címszereplője a már említett, kitűnő Fehér Ildikó volt, a két férfi főszerepet pedig a Szomszédokból ismert Bognár Zsolt és az idén Kossuth-díjjal kitüntetett Király Levente alakította. A kritikák tanúsága és a közönség fogadtatása szerint előadásunk sikeres volt. Ennek köszönhetően produkciónkat Melina Mercouri – akkori görög kultuszminiszter – 1988 márciusi budapesti látogatása alkalmával a Várszínház kamaratermében megtekintette. Erről az összes országos lap – egyesek fényképekkel illusztrálva – beszámolt. A Magyar Nemzet 1988. március 18-i számában az eseményről Hanthy Kinga tudósított. Az előadás napján Kalpadakis görög nagykövet rezidenciáján Fehér Ildikó és én Melina Mercouri társaságában költhettük el az ebédet. Ekkor, ha emlékezetem nem csal, Papadimitriu művésznő is jelen volt. Örülnék, ha lapjuk – melynek hűséges olvasója és előfizetője vagyok – a fenti, színháztörténeti jelentőségű tényekről is tájékoztatná olvasóit.