Szívatni akarnak

Minden jel arra utal, hogy megsértődtek a kenderpártiak, amiért az ország nagyobbik, épeszű fele elutasítja véleményüket, sőt, néhányan vasárnap elmentek a Vörösmarty téri drogbulira ellentüntetni. Édes istenem, hová jutott a világ! Szent István királyunk valószínűleg szívattakot kapott volna az orbitális baromság (ne büntessük a lágy kábítószerek fogyasztóit) hallatán, Könyves Kálmán pedig puhára főzte volna olajban a téma fővédnökét, Jancsó Miklóst és fegyverhordozóját, Konrád Györgyöt.

Háborognak a kendermagosok, kakaskodnak, amiért van még a magyarok közt, aki épeszű, akinek hite van, gondolkodik. Demokráciára, emberi jogokra, szabadelvűségre hivatkoznak. Libertate! Vesszenek a földhözragadtak! Nekünk marihuána kell (később hasis, ópium, kokain, LSD), homoszexualitás, amerikai zsarufilm csőstül. A szabadság itt kezdődik.
Szép példák állnak előttünk: egyest, intőt kap az USA-diák, mire másnap karabélyt fog, ismétlőpisztolyt, és lelövi a tanári kart. A fél osztályt.

Vigyázó szemünket az emelkedett Nyugatra vessük, a kultúra onnét jön. Ma marihuána, holnap heroin…
Konrád György beszél másnap a televízióban, szép ünnepélyesen fogalmaz, emelkedett ember látszatát akarja kelteni. Hogy ő már egy lépéssel előrébb van, ő már tudja, amit még mi, földhözragadtak nem. Szívni kell. Az a szabadság.
Magam egyébként nem helyeslem, ha tyúktojással dobálóznak közterületen, de csak magukat okolhatják a jóérzésű embereket provokáló drogpártiak, érezze csak ábrázatán a Kádár-kor sztárrendezője, Jancsó bácsi a nemzet törődését. A magyarság véleményét az elfajzott gondolatokról. Arról, amit kikérünk magunknak. Minket ne szívassatok!