Tető alapok nélkül

Az orosz–belorusz szövetségi állam perspektívái a két elnök, Vlagyimir Putyin és Alekszandr Lukasenko közötti feszült viszony enyhülésével is meglehetősen homályosak, az új formáció himnuszának kiválasztása azonban már folyamatban van. Az erre hivatott zsűri egyelőre nem tudott dönteni a beérkezett 435 pályamű közül, így újabb fordulót írt ki. Az idő mindenesetre annyira nem sürget, hiszen a két szláv ország integrációja annak ellenére nehézkesen halad, hogy arról már döntöttek: 2005. január 1-jétől a rubel lesz a közös fizetőeszköz.

Három napon át próbálták kiválasztani a pályázatra érkezett temérdek alkotás közül ismert belorusz és orosz költők, zeneszerzők a legjobbat, sikertelenül. A művek Oroszország és Belorusszia dicsőségét, a két ország sorsközösségét, a két nép elszakíthatatlan barátságát, odaadását hirdették. Egyik-másik szövege még rímelt is, de volt, aki egyszerű csasztuskával jelentkezett, míg más 15 részes poémát írt. Ha a szöveg tetszett, nem aratott sikert a zene, és fordítva. A bírálók azonban leginkább azt kifogásolták, hogy a pályázatok mintegy harmada egyszerűen Alekszandrov zenéjére, a szovjet himnuszra írt, többé vagy kevésbé sikerült új szöveget. Más melódiát himnuszként el sem tudtak képzelni.

A tavaly kiírt pályázat fővédnökéül a duma elnökét, Gennagyij Szeleznyovot nyerték meg, aki két ismert orosz énekessel, Nyikolaj Baszkovval és Joszif Kobzonnal meg is hallgatott néhány tucat alkotást, de nekik sem nagyon tetszett meg közülük egyik sem. Jellemző, hogy a szovjet esztrád egykori csillaga, ma üzletember és parlamenti képviselő Kobzon szerint a pályázók túlnyomó többsége a himnusz műfaj sajátosságaival sincs alapvetően tisztában. A bizottság tagjai azonban az elmúlt napokban ennek ellenére átrágták magukat a többségében amatőr alkotásokon, s egyetlen szöveget, kazettát sem dobtak ki. A leginkább a Belorusz Zeneszerzők Szövetségének elnöke, Igor Lucsjonok által az orosz Andrej Antonov szövegére írt zene nyerte meg a többség tetszését – ami a bizottság összetételét nézve egyáltalán nem meglepő –, így ez a mű minden bizonnyal átjutott a rostán. Mások inkább a rjazanyi főügyész pályázatát juttatnák tovább. A legújabb tervek szerint ugyanis csaknem tucatnyi kiválasztott darab elhangzik majd egy júniusban, a Kreml Palotában rendezendő és a televízióban is közvetítendő koncerten, s ezután a közönség választhatná ki közülük a legjobban tetszőt. S hogy ez milyen lesz, az sejthető a felmérések alapján is, amelyek szerint a lakosság a dallamos és a lelket megindító alkotásokat részesíti előnyben. Itt tart jelenleg a helyzet, s hogy ne vesszen kárba az eddigi munka, a legsikerültebb próbálkozásokat kötetben adják ki. Az új orosz himnusz nehéz megszületésére emlékezve azonban a történetnek még messze a vége. Többen mindezt szem előtt tartva előre azt javasolták, hogy kérjék fel Szergej Mihalkovot, Alekszandrov zenéjére írjon már egy harmadik szöveget is.

Minszk nyit Nyugat felé?
Saját kérésére távozott a külügyminisztériumból a belorusz elnök legidősebb fia, Viktor Lukasenko. A 28 éves ifjú fiatal kora ellenére a nyugat-európai országokkal foglalkozó osztály tanácsosi tisztéig vitte, gyors karrierjének azonban Minszk Amerika és Európa felé közeledését előirányzó külpolitikai irányváltása vetett véget. Viktor az egyik, termékeivel Kínától Indián át Iránig népszerű hadiipari kutatóintézet külgazdasági kapcsolatokért felelős osztályának vezetője lett. Úgy látszik, errefelé még jól hangzik a Lukasenko név. (MN)