A Fiat az olasz nemzeti identitás része

Januárban még a gyásztól bénult volt mindenki. Februárban már szóba került a korábbinál is erőteljesebben mélyülő válság, a hogyan tovább, kivel és merre? régóta halasztgatott kérdése. Márciusban egymást érték a (fölöslegesnek és mihasznának bizonyult) forgatókönyvek a cég megmentésére. És április végén, végre, megszületett a döntés: nem diverzifikálni kell a tevékenységet, hanem egyetlen ágazatra kell összpontosítani. És ez az ágazat: az autógyártás.
Az olaszok nemzeti identitásához szinte hozzátartozó Fiat kocsik tehát maradnak. Az örökös szenátor, Gianni Agnelli, a Fiat január végén elhunyt elnöke megnyugodhat az égben: Torino és Itália szimbóluma megmenekül. Umberto Agnelli – a néhai Gianni hatvannyolc esztendős öccse, az Agnelli család pénzügyi holdingjának elnöke – az elmúlt hónapok sikertelen próbálkozásai után a napokban bejelentette a döntést: a Fiat ezután csakis történelmi tevékenységére, az autógyártásra összpontosít, s az átszervezés végrehajtására kinevez egy ötvenhat éves, rapallói születésű mérnököt, Giuseppe Morchiót. Az új ügyvezető igazgató feladata lesz az óriásvállalat dolgainak rendbetétele és az üzlet várva várt fellendítése.
Nem könnyű feladat. A Fiat-birodalom tavaly rekordmértékű veszteséget halmozott fel. Az Umberto Agnelli–Giuseppe Morchio páros azonban sokak számára garanciának látszik az elkerülhetetlen radikális stratégiaváltásra. Arra, hogy végre nem a sokadik átalakítás, hanem az ésszerűsítés, a csoport tevékenysége egészének racionalizálása kezdődik meg. Június végére ígérik a Fiat gyökeresen új stratégiai tervének bemutatását.
A végleges tervet még nem ismeri a külvilág, de a lázas munka első lépéseit lázas érdeklődés kíséri. Nyomában pedig a következtetések levonása, jóslások és kalkulusok.
Márciusban 250 millió euróval megemelték a Fiat pénzügyi holdingja, az Ifil alaptőkéjét, majd belépett az igazgatótanácsba Gianni Agnelli unokája, John Elkann. Felgyorsult a birodalom egyes darabjainak eladása. A hitelező bankok tulajdonába került a Fidis, a De Agostini-sajtócsoport (két és félmilliárd euróért) megvette a vállalatbirodalom egyik gyöngyszemét, a Toro biztosítótársaságot, az amerikai Carlyle pedig a repülőgépgyártással bíbelődő, s eleddig csak veszteséget veszteségre halmozó Fiat Aviót. A Fiat tehát ezután csakis autókat, ipari járműveket és mezőgazdasági gépeket gyárt majd.
Umberto Agnelli, aki három évvel ezelőtt még az autóágazat eladása miatt sopánkodott, ezzel most éppen az ellenkező stratégiát valósítja meg. Meglehet, tanult Paolo Fresco bődületes kudarcaiból.
Fresco egészen a közelmúltig a Fiat ügyvezető igazgatója volt. A General Motorstól, Amerikából érkezett az olasz királyvárosba, és a Fiatból is afféle olasz GM-et akart csinálni. Az egymástól eltérő tevékenységeket magába foglaló, szerteágazó érdekeltségű konglomerátum kialakítása akkoriban Umberto Agnellinek is szívügye volt. Ám az elmúlt három esztendő üzletpolitikája csúfos kudarcot hozott: a felvásárlásokkal a cég mérhetetlenül eladósodott, ugyanakkor elterelődött a figyelem a hagyományos tevékenységről, azaz az autógyártásról.
Tény, hogy a legnehezebb dió most az autógyártás talpra állítása lesz. A Fiat márka ugyanis, sokak szerint, veszített varázsából és tekintélyéből. Torinóban a Pirellitől érkezett Giuseppe Morchiótól éppen az autószektor megújítását várják. Míg ugyanis tavaly a cég vezetésének kimondatlanul is az volt az egyetlen célja, hogy 2004-ben eladja a Fiat teljes autógyártó ágazatát a General Motorsnak (amely a Fiat Auto részvényeinek húsz százalékát tartja kézben), mára már szó sincs arról – legalábbis rövid távon –, hogy átadják a „cégkulcsokat” az amerikai szövetségesnek. Ez a stratégiaváltás annál is inkább érthető, mert az olasz nemzeti büszkeség esetleges „amerikanizálása” politikai és szakszervezeti morgolódást-mozgolódást keltett olasz földön. S – tán éppen ennek hatására – mintha az amerikai fél is húzódozni kezdett volna a nagy biznisztől.
Kiszivárgott információk szerint az új Fiat-menedzsment 2009-re független, európai léptékű autógyártó birodalmat akar kiépíteni. Ehhez sok minden szükségeltetik majd. Például át kell szerveznie az értékesítési hálózatot, izmosítania kell a marketingmunkát és meg kell(ene) változtatnia a vállalati kultúrát. No és persze, mindenekelőtt innovációra van szükség. Új és kelendő modellekre.
A Corriere della Sera című olasz napilap szerint nagy a sürgés-forgás mostanában a Fiat torinói autógyártó üzemeiben. Régi Fiat márkákat frissítenek fel és az autótervező Giugiaro vezetésével őszre állítólag két új típussal rukkolnak elő. A márciusi genfi autószalonon az új Fiat-típusok, a Puntóra hasonlító Idea, a Pandát felváltó Gingo és a Lancia Ypsilon máris nagy sikert aratott.
*
Olasz sajtóértesülések szerint 800 millió eurós költségmegtakarítás, a márkakereskedői hálózat átszervezése és az ügyviteli dolgozók körében végrehajtandó létszámcsökkentés képezik a Fiat június végén előterjesztendő fejlesztési tervének alappilléreit. A Fiat az elmúlt hónapokban 5600 fizikai munkást bocsátott el olaszországi üzemeiből. A most tervbe vett elbocsátások kizárólag adminisztratív munkakörben dolgozó alkalmazottakat érintenek majd.
***
Csökkenő eladások. Tavaly májushoz képest az idén Nyugat-Európában 5,2 százalékkal csökkent az új autók eladása – közölte az Európai Autógyártók Szövetsége tegnap. Az év első öt hónapjában 6,24 millió autót adtak el Nyugat-Európában, 3,8 százalékkal kevesebbet, mint 2002 ugyanezen időszakában. A legnagyobb viszszaesést a FIAT élte meg, jóllehet piaci részesedése otthon emelkedett áprilishoz képest. Az olasz autógyár eladásai Nyugat-Európában 15,9 százalékkal csökkentek májusban, a térségben piaci részesedése 7,3 százalékra esett vissza a tavaly májusi 8,2 százalékról. (MTI)