Aknai Gizella levelei

Tisztelt Doktor úr!
Önben van minden reményem, mert már kipróbáltam mindent, mégsem gyógyulok. Személyesen sajnos nem tudom fölkeresni, tudja, olyan a beosztásom, hogy összevissza dolgozom, ön pedig – mint hallottam – nagyon elfoglalt, naponta rendel ugyan, de csak negyed héttől fél hétig. Nem látok arra garanciát, hogy beleférjek abba a szűk negyedórába. Ha elfogad páciensének, kérem, válaszoljon írásban, és én mindenről részletesen beszámolok, ha nem, bocsásson meg az alkalmatlankodásomért. Tisztelettel: A. Gizella.

Kedves Gizella!
Nagy örömömre szolgál, hogy megtisztelt bizalmával. Természetesen állok a rendelkezésére, hiszen erre tettem esküt annak idején Hippokratész kollégámnak. (Ő tényleg nagy tudós volt, de ezt csak úgy mellesleg.) Ne értse félre, hogy csupán negyedórán át rendelek naponta, de ha Önnek kellene betegekkel beszélgetnie, ráadásul olyan állapotban lenne a prosztatája, mint az enyém, biztosan megértene. De most nem rólam van szó, maga itt a fontos, Gizella. Kérem, küldje el postafordultával az anamnézisét, és írja meg azt is, kiknél járt eddig a panaszaival. És ne felejtse el azt is közölni, mi a baja, ha tudom, könnyebben segíthetek, üdvözlettel: dr. K.

Tisztelt Doktor úr!
Boldog vagyok, hogy a páciensei között lehetek. Az én bajomról nem lehet sokat elmondani, röviden és a lényeget véve talán annyit, hogy egész álló nap remegek az izgatottságtól, ideges vagyok, összerezzenek a legapróbb zajra is. A múltkor egy kerék csikordult mellettem, és azt hittem, azonnal meghalok, máskor pedig valaki határozottan ráharapott egy fagylalttölcsérre (pedig ahol én dolgozom, ott se fagylalt, se zsebrádió!), mire én egyszerűen hanyatt estem. Próbálkoztam már azzal a tudós emberrel, aki telefonon szünteti meg a kórt, a tévéguru sem segített, és az sem, amikor egy újságcikk alapján marhapörkölt-pakolást helyeztem a mellemre, mondván, hogy a paprikás ételek kedvesek a magyar szívnek. Itt tartok, professzor úr, kérem, segítsen! Tisztelettel: K. Gizella.

Kedves Gizella!
Értem a problémáját, s noha távolról nehéz okosnak lenni, azt ajánlom, nézzen szét egy kicsit maga körül. Értelmes, okos nőnek képzelem (bár az a marhapörkölt túlzás, annak a gyomorban a helye!), biztos vagyok benne, hogy nem magácskában van a hiba. Úgy képzelem, hogy a családjában sok a gond, és maga, Gizella, valamennyit a lelkére veszi. Elküldöm e levéllel régebben írt munkámat, az Akik a lelket kihallgatják címűt (3400 forint plusz postaköltség, csekk mellékelve), biztosan okosabb lesz tőle. Addig is azt ajánlom, hogy próbálja meg kezelni a dolgait, legyen türelmes és higgadt, meglátja, minden jobbra fordul. Üdvözlettel: dr. K.

Tisztelt Doktor úr!
Ön valóban nagy tudós, azt is mondhatnám, hogy a vesémbe lát, de nem untatom ilyesmivel, hiszen nem urológus, hanem a lelkek reparátora. Azt írta, próbáljam meg kezelni a dolgaimat, és ezzel fején találta a szöget. Az állapotom olyannyira súlyos, hogy képtelen vagyok kezelni, és ez a legnagyobb baj. Emiatt ugyanis érzem, ki akarnak tenni az állásomból, ha kirúgnak, nem tudom, mi lesz velem. Ott a férjem, a két gyerek, kell az a pénz, amit én teszek hozzá a családi kasszához, higgye el. Segítsen, segítsen, mert már nem bírom tovább! Tisztelettel: A. Gizella.

Kedves Gizella!
Olyan ember még nem született, aki kellő akarattal és elhatározással ne tudta volna kezelni a dolgait. Üljön le otthon a kedvenc foteljébe, sötétítse el a szobát, legyen síri csend, ne szűrődjön be semmiféle zaj, legföljebb az itt mellékelt CD-t (7800 forint plusz postaköltség, a csekk mellékelve) tegye föl, az én szerzeményeimet! Válassza ki, melyik tetszik a legjobban, ha engem kérdez, az Amikor kavarognak a hópszichék címűt javaslom, és gondolja végig a dolgait. Ha megtette, kezelni is tudja majd őket. Üdvözlettel: dr. K.

Tisztelt Doktor úr!
Volt fotel, volt szoba, volt sötét, a CD-t is meghallgattam (azért az én Jimmym jobb volt, már bocsika!), de semmi. Nem tudok kezelni. Sőt. Ami még rosszabb, már lyukasztani is képtelen vagyok. A férjem a szakma nagymestere, ezért aztán tegnap összecsomagolt és elment. Csak azért, mert már lyukasztani sem tudok. Most mit csináljak, édes, drága tanár úr?! Tisztelettel: A. Gizella.

Kedves Gizella!
Nem érdekelnek a férfiügyei, ezért csak egy rövid tanács: ha képtelen kezelni és lyukasztani, ne kezeljen és ne lyukasszon! Hagyja sodródni a dolgokat, az élet szép. Egyébként két gyerek után miért olyan fontos magának egyáltalán a kezelés meg a lyukasztás?
Üdvözlettel: dr. K.

Tisztelt Doktor úr!
Ön sem tudott rajtam segíteni, búcsúzom. Mert tudja meg, én egyszerűen nem élhetek kezelés meg lyukasztás nélkül, hiszen kalauznő vagyok az újromi szárnyvonalon!