Én nem tudom...

Én nem tudom, mennyi a valószínűsége annak, hogy két különböző helyről induló gépkocsi, teszem azt az XXL–220-as és az YYZ–110-es összekoccan vagy összeütközik. Félő, hogy egy düsseldorfi Audi és egy pórcsalmai Trabant karamboljának nulla közeli a lehetősége, mégis, amikor megtörténik a baleset, teljesen természetesnek veszszük, hogy az egyik innen jött, a másik onnan s egy adott pontban, egy alkalmas pillanatban a legjobb szándékuk ellenére találkoztak.
Olyan ez, mint a gyermekszületés. Több milliárd hímivarsejt közül egy, merő véletlenségből, célba jut, s máris létrejön az egyszerű és megismételhetetlen emberi lény. Például annak a valószínűsége, hogy én létrejöttem, s éppen ezeket a sorokat írom emitt, előre tervezve vagy előrevetítve, szinte elképzelhetetlen, s lám, mégis ezt teszem. Ez egy speciális karambol.
Visszatérve a közlekedéshez, azt kell látnunk, hogy minden nehezen bekövetkezhető véletlenszerűség ellenére vannak, akik többször ütköznek másoknál másokkal. Természetesen egy sokat utazó személy esetében a valószínűség nőttön nő, de az, hogy ki kivel koccan, megint csak kiszámíthatatlan s előre aligha modellezhető.
Mint tudjuk, a politikusok sokat utaznak s dolguk általában sietős. Ezért bizonyos kockázatot vállalnak, s a legkülönbözőbb módon ügyelnek személyes biztonságukra: kocsijuk jól felszerelt, sofőrjük képzett. Van úgy, hogy konvojban haladnak rendőri biztosítással, máskor azonban sürgős egyedi útjaikon ugyanolyan lehetőségekkel néznek szembe, mint bármely egyszerű halandó, ám a leghalandóbbak legtöbbször nem SAAB-ban vagy Mercedesben ülnek. Ezzel együtt a véletlen szerepe egyenrangúnak látszik az utakon mozgó járművek tekintetében. Van is erre egy egyszerű mondás: mindenkit érhet baleset.
Politikusok esetében a legkisebb balesetnek is komoly súlya van. Ha valaki emlékszik még: a baloldali sajtó hónapokig élősködött a „Foltányi-ügyön”, amikor is egy egyetemi hallgató valamely rokoni kapcsolatok révén egy állami kocsit vezetve koccant valahol, a Margit híd táján. Emiatt ocsmány hecckampány folyt ellene annak ellenére, hogy bár állítólag MDF-szimpatizáns volt, semmiféle politikai súllyal nem rendelkezett.
Az, hogy egy MSZP közeli kocsi ütközzön egy Fidesz közelivel, csak a Parlament közvetlen környékén bír némiképp nagyobb valószínűséggel a semminél.
Minap azonban újsághír lett a következőkből: „Vitába keveredett egy koccanás után a Roosevelt téren Kökény Mihály egészségügyi államtitkár és Nagy Gábor Tamás fideszes képviselő bátyja, Nagy Vitold. Az államtitkár SAAB-jából kiszállva állítólag ingerülten odavetette Nagy Vitoldnak, hogy »letartóztatom magukat«, majd négy húszezres dobott a motorháztetőre…”
A dolognak nincs politikai vetülete, nyugodtan sorolhatjuk az abszolút véletlenek közé. Kökény állítólagos reakcióját, a fenyegetést és a pénzhajigálást pedig az ilyenkor szükségszerűen fellépő idegesség számlájára írhatjuk. A véletlent azonban a következő emlék tetőzi be. Kökény Mihály hitvese néhány évvel ezelőtt szintén hírértékű közlekedési szituációba keveredett, mégpediglen Dávid Ibolya akkori igazságügy-miniszter megkülönböztető jelzést használó jobboldali szolgálati kocsijával. Kökényné akkor egy exminiszter hitvese volt, s állítólag agresszív magatartásával agresszív magatartást váltott ki Dávid Ibolya 160 cm magas profi pilótájából.
Levonhatjuk-e ebből azt a következtetést, hogy Kökényék előszeretettel keverednek kínos forgalmi szituációba és a helyszínen indulatokat generálnak? Aligha.
Hogy mégis miért velük történik, én nem tudom.