Lógok a szeren

MOST MÁR KÖTELEZŐ LESZ GYŰRŰN IS
A KRISZTUS…
(Barabás helyett.)


TÚL KORÁN JÖTT EZ
A KITÜNTETÉS NEKEM
– Hiszen olyan kiválóságok sem kapták még meg, mint Nobel Alfréd… Tolsztoj, Kafka, sőt! ha jól tudom, Karinthy Frigyes sem Karinthy-gyűrűs még…


NYILVÁN FOROG
A SÍRJÁBAN
– most már miattam is… Nemhogy a gyűrűt, a saruit sem vagyok méltó hordozni.


SZINTE LÁTOM,
MEGNYÍLIK AZ ÉG
– és Karinthy bosszús hangja hangzik:
Ez az én szeretett fiam?! akiben kedvem telik??!


ÜZENT NEKÜNK
A PALACKBAN
Nemcsak a humorban nem ismerek tréfát…
Elvárom – hogy a megosztás ellenére:
RÖHÖG AZ EGÉSZ ORSZÁG!


1991-BEN ÍRTAM LE:
Most, amikor már ennyire megosztott lett társadalmunk, értelmiségünk… Karinthy jut eszembe, egy régi fényképen. Félállig begombolt kantáros strand-dresszben… Siófokon, Salamon Bélával. Rejtő Jenci is rajt’ van, kihajtott apacsingben. (Bocs’ Karinthy már csíkos pizsamában.)


AKÁRHOGY IS VESSZÜK,
EZ EGY CÉH RÉSZE
– Vagy káeftébe átmentett csoportkép csupán? Jópofa, bohém, baráti lump társaság? Alkalmi összeállt érdek- és üzlettársulás? Közös ízlés, norma, dac és áldozatvállalás?


RADNÓTI NAPLÓJÁBAN
OLVASOM
(1938. augusztus 29.)
Délután meghalt Siófokon Karinthy Frigyes. Utoljára múlt hétfőn láttam. A Ny. találkozóról jöttünk s búcsúzkodtunk a Duna-parton. Hívj meg már egyszer, kíváncsi vagyok a fiadra – szólt oda Cs. Szabónak.
(Kár, hogy nem az én Édesapámnak.)
A kávéházban Proustról beszélgettünk… Karinthy módszertani fejtegetésekbe kezd, ugráló gondolatokkal, ahogy szokta. (Hát ezt már utánzom jó idő óta…) Karinthy nevetni kezd. Megírtam az utolsó művemet, a Mennyei riportot… amit közületek még senki sem olvasott…


AZTÁN RADNÓTI IS…
– Az eltűnt idő nyomában… Édesapám is… „Hová tűntek a bölcs borozások…(?) És akik élnek még… hol vannak…” (?!)
(Az 1990 előtti barátságokra is gondolok mostan…)

(Ma 10.45-kor a Kossuth rádióban Sándor György-életműsorozat indul.)