MI A MAGYAR?

Bosnyák Zsófia Wesselényi Ferenc nádornak első felesége volt. Meghalt 1640-ben. Sztrecsnó, trencséni várban temették el, s mikor a Thököly-pártiak a várat lerombolták, a testet a család kivétette a kriptából, hogy átszállítsák a teplicskai templomba. Ekkor tűnt ki, hogy Bosnyák Zsófia tetemét megkímélte az enyészet. A test, mely barna bőrével az egyiptomi múmiákra emlékeztet, ma is a teplicskai templomban fekszik, s a babonás tót nép azt hirdeti róla, hogy minden évben elszaggat egy pár cipőt. Serédy Zsófia, Andrássy István kuruc generális felesége, Jókai regényében (A lőcsei fehér asszony), a krasznahorkai vártemplomban, üvegoldalú koporsóban látható, és szintén csak összeszáradt bőrrel fedett csontváz. Ugyanilyen a Podrágyon eltemetett Zay gróf.
Sokkal nevezetesebbek e száraz múmiáknál azok a sós vízben negyvenegy éven át teljesen épen maradt halott honvédek, akik 1890 nyarán a vízaknai bányából kerültek napvilágra. (…) Vízakna városát 1890. július 3-án rettenetes felhőszakadás és jégeső látogatta meg. A szörnyű égiháború közepett az Ekhó-akna nevű, 1824 óta nem munkált sóbányában, mely vízzel volt elárasztva, föld alatti dörgés, forrás hallatszott, a tőle mintegy 90 méternyire levő sóbányából pedig 15 méter magas és 0,5 méter átmérőjű, kéve alakú vízoszlop emelkedett föl, és messze föcskendezte habját. Ugyanekkor az Ekhó-aknában is emelkedett a víz, szélétől egész 20 méterig, és erősen hullámzó, tajtékzó, színén a bánya támogatására egykor használt deszkák, gerendák között emberi holttestek úsztak… Másnap, mikor a vihar elült, bátor férfiak nagy veszedelem és fáradozás között öt ép testet húztak ki az aknából, két nap múlva meg egy hatodikat is.
Az öt halotton látható vágott, szúrt és lőtt sebek kétség nélkül arra vallottak, hogy ama honvédek maradványával van dolgunk, akik a magyar szabadságharcban, 1849 februárius 4-én Vízaknánál elestek, s akiket a következő nap beledobáltak az Ekhó-aknába. Még nagyobb lett a csodálkozás, mikor a harmadik holttestben teljes bizonyossággal fölismerték Kolla Mátyás szebeni koldusbírót, ki azelőtt három esztendővel öngyilkosságot követett el, az Ekhó-aknába ugorva. E csodával határos hír hallatára az emberek ezrével zarándokoltak Nagy-Szebenből Vízaknára, ki gyalog, ki kocsin, ki vasúton, saját szemükkel győződni meg a hihetetlen dologról… még szemöldöke, bajusza és részben a haja is megmaradt, teljes bizonyossággal föl lehetett benne ismerni Kolla Mátyást, az öngyilkos koldusbírót.
A tetemek boncolását dr. König Henrik végezte. A holttestek az összes szöveteknek sós vízzel való átivódása és a bensejükben történt sókristály lerakódás miatt feltűnő nehezek voltak. (…) A fül kagylóját, nyílását, valamint az orrlyukakat, finom, tű alakú sókristályok lepték be. A köröm részint sima, fehér volt, részint sárgás réteggel fedett; ezen réteg alatt meg lehetett látni még a köröm feketéjét is. Miután a halottak huzamosabb ideig hevertek a levegőn s a víz elpárolgott, bőrük olyan volt az apró sókristályoktól, mintha cukorral lett volna behintve. A mélységbe való vetéskor történt zúzódásokon kívül valamennyi testen látszottak a kardvágások, háromszögletű szuronydöfések és a lövések. Egy tetemen követni lehetett az egész lövéscsatornát, mely a jobb bordaívtől a májon át, a bal tüdőkaréj alatt, kissé ferdén fölfelé, az alsó lapockaizomig terjedt.
A boncoló orvos azt írja, hogy mikor késével végighasította ezeket a sókristályokkal teli testeket, nyikorgást hallott, és olyasmit érzett, mintha szalonnabőrt vágna. A mellkas, a hasüreg, a szív, a belek, az ízületek telis-tele voltak a sónak kisebb-nagyobb kocka alakú kristályaival; és a vizsgálódót az lepte meg a legjobban, hogy minden olyan frissnek látszott, mintha tegnapi halottakkal volna dolga.
Tóth Béla: Magyar ritkaságok (1907)