Peking árulja Tibet aranyát

Egy ausztrál bányavállalat, a Sino Gold szerződést kötött a kínai kormánnyal egy, a Szecsuan tartományában lévő Jinkang melletti aranybánya kitermeléséről. Noha Jinkang nem a kínai kormány által elismert tibeti autonóm területen fekszik, egészen Tibet 1949-es lerohanásáig az egykori tibeti királyság része volt, s etnikai és kulturális szempontból ma is annak mondható. Ezért az emigráns tibeti kormány és a dalai láma egyaránt ellenérzését fejezte ki a megegyezéssel szemben, és tiltakozásra szólította fel híveit. A vallási vezető szerint a tibetieknek ma nincs beleszólásuk országuk fejlődésébe, pedig hagyni kellene, hogy részt vállalhassanak a fejlesztési folyamatokban, irányíthassák azokat és élvezhessék azok hasznát, különösen, ha olyan meg nem újuló ásványkincs bányászatáról van szó, mint az arany. Jelen esetben azonban a fejük felett döntöttek.

Az általános felzúdulás hatására Nick Curtis, a Sino Gold elnöke kijelentette, amellett, hogy tiszteletben tartják Kína törvényeit, igyekeznek megegyezni a tibeti képviselőkkel is, így a helyi közösség is részesedhet a kitermelés hasznából. Tenzin Atisha, Tibet ausztráliai képviselője azonban kifejtette, ő sem lát lehetőséget arra, hogy együttműködjenek a Sino Golddal, mivel a vállalat már megegyezett Kínával, így a tibetieknek nem lehet szavuk az ügyben. Ráadásul, mivel a tibetiek elnyomás alatt állnak, nincsenek abban a helyzetben, hogy partnerként tárgyaljanak a termelés feltételeiről, így aztán erősen kétséges, hogy az valóban hasznot hozna a tibetieknek. A kínai kormány ugyanis valószínűleg mindent elkövet annak érdekében, hogy az ellenállást megtörje és az ausztrál vállalat sikeresen megtelepedjen az országban. Az ugyanis még több tőkeerős vállalkozást csábítana Kínába, és erre az ország SARS-vírus miatt megtört gazdaságának égető szüksége lenne.