Szicíliai védelem

Gyalogáldozatokkal mentik sötét tisztjeiket a hatalomgyakorlók. Legutóbb Bitvai Miklós figuráját ütötték le a tábláról. Bitvai a panamagyanús tőzsdejátszmában előbb érintetlennek mondott, majd nyakig belesüllyedt Állami Autópálya Kezelő (ÁAK) Rt. vezérigazgatója volt múlt péntekig. A gyalogáldozatra a még futó Csillag István miniszter azt a magyarázatot adta, hogy Bitvai gyalog nem ellenőrizte kellőképpen a vagyonkezelő brókercégnek átutalt félmilliárd forint sorsát. Csakhogy kiderült, akikre Bitvai gyalog a – hat hónapig feleslegesnek tartott – táska pénzt bízta, nem is rendelkeznek vagyonkezelési jogosítvánnyal.
Érthetetlen, hogy miért pont Bitvait ütötték le a sakktábláról. Ha igaz, amit a sötét, L alakban lépegető bábu, Bodnár Zoltán, az ÁAK elnöke mond, mármint hogy a beáldozott gyalog ötszázmillió forintos befektetése több mint félmilliárd forint nyereséget hozott a cégnek, akkor éppen Bitvai az a figura, akit be kellett volna betonozni sakkállásába. Hiszen Magyarországot tényleg részvénytársaságnak tekintik a sötéttel játszók. Az egyik bástya szerepét betöltő figura, Kovács László a minap a státustörvényt „jogalkotási terméknek” nevezte. És igaza van, a kórházkótyavetye-jogszabály valóban csupán jogalkotási terméknek tekinthető, amely Magyarország részvényeseinek hajt hasznot a magyar adófizetők kontójára. Gyanítható: valami nagyon bűzlik a Pannonplast-részvénytranzakció mögött.
Azt mondják kubikos ismerőseim, hogy a Pannonplast az a cég, amely igen könnyen képessé tehető az autópálya-építéseknél használatos geotextília, avagy ahogy ők nevezik, a georács előállítására. Ezért a Pannonplast az a gyár, amelynek bevétele igen jó üzletnek számít, amelyért még a megszüntetett off-shore cégek számláin is megmozdulnak a százmilliók. A gond csak az, hogy egy olyan részvénytranzakció zajlott le a műanyagipari cég fölötti befolyás megszerzésére, amelyhez hasonlót csak olyan pénzügyi zsenik képesek kimunkálni, akik legalább olyan furmányosak, mint a CIB Banknál annak idején tevékenykedő banktisztviselők, akik kísértetiesen hasonló játszmával kísérelték meg a BorsodChem feletti befolyást megszerezni adóparadicsombeli orosz megbízóik részére.
A két ügyletsorban az a közös, hogy akkor sem látták a piac szereplői, kik szeretnék bekebelezni a borsodi céget, mint ahogyan most sem tudjuk, kik állnak a főleg a brit Csatorna-szigeteken tevékenykedő, ám Washington államban bejegyzett, ehhez képest Magyarországon és Erdélyben üzletelő Britton Interinvest LLC. mögött. Ráadásul mindkét akciót a Szász Károly vezette pénzügyi felügyelet akadályozta meg és bankárként, avagy az ÁAK-ot irányító elnökként érintett Bodnár Zoltán is. Ő az az értékes ló, akire a gyalognak tekintett Szász harcost olyan szívesen becserélték volna a sötéttel játszók.
Szász Károly úgy érzi: valakiknek nem teszik a harcmodora a sakkban. Úgy véli, az általa leütött figurák állhatnak azok hátterében, akik őt játékon kívül leütötték. A sötét tisztek védelmében beáldozott Bitvai gyalogról még nem látni tisztán, melyik bábu miatt is áldozták be. Gyanítható azonban, hogy ez a vezércsel nem jön be. Már Kiss Elemér kancelláriaminiszter menesztése kapcsán is gyanús volt, hogy mért pont ő viszi a balhét, amikor annyi közös lépésük volt Medgyessy vezérrel és Gyurcsány futóval. Kiss több volt, mint gyalog, az ő tisztáldozatára átlátszóan kevés volt az indok. Magyar Bálint tűnik egyelőre e legértékesebb bástyának a táblán, már három gyalogot is beáldoztak az ő vára védelmében. Kovács Kálmánért még csak egy gyalog esett el, Nagy Sándor lovas miatt is csak egy gyalogot veszítettek.
Nem is sok ez, ha figyelembe vesszük, hogy a szicíliai védelemben jeleskedő kormány az összes parasztot beáldozta már e hazában.