Tóta benne

Egyszer megtörik a jég. Azon a napon Galambos Lajos majd Lagzi Lajcsi-CD-ket éget, Friderikusz Sándor hosszú idő után tükörbe néz, és beismeri, hogy tehetségtelen, Juszt László belép az MSZP-be, Bochkor Gábor pedig végre mond egy vicceset. Egy jobboldali újságíró pedig szakmai díjat kap.
De nem áltatok senkit, mert nem holnap lesz a jeles esemény, és bizonyosan még csak nem is ebben az évtizedben, majd ha Horn Gyula kézen fogja Kovács Lászlót, hogy Csehák Judittal karöltve elsétáljanak a már tizenhárom esztendeje megérdemelt nyugdíjba, akkor talán. De addig, coki, örüljünk, hogy jártathatjuk a szánkat, nemhogy elismerés, és marad a szalagavatós műsorra készülődő áltinédzserek között zámbósan trombitáló Lajcsi, a csontig hajbókoló Juszt, meg a többiek, havi ki tudja hány közmillióért, és Bochkor is, akiről valamelyik ellenséges ország titkosszolgálata az alkotmányos rend megdöntésének reményében elhíresztelte, hogy jó a humora, pontosabban, hogy van neki olyan.
És marad a VoltFólió Médiadíj is úgy, ahogyan azt az egészségesesen kiegyensúlyozott magyar médiaviszonyok megteremtették. Erről a médiadíjról azt érdemes tudni, hogy a rejtélyesen önszerveződött kuratórium – a tagok között ott találhatjuk például Mesterházy Attilát, a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium államtitkárát, Hajdu Istvánt, az Országos Rádió és Televízió Testület elnökét vagy Kovács Kálmán Informatikai és Hírközlési minisztert – kijelöl néhány újságírót, rádiót, televíziót, internetes portált, akik, amelyek közül a nép kiválaszthatja kedvenceit, és akikre a szakma is leadhatja a szavazatait.
A népet most hagyjuk, szegény úgy táncol, ahogy a kuratórium fütyül, annál izgalmasabb, hogy miként is értékelte az elmúlt esztendőt a szakma.
A szakma szerint legjobb tévé a Magyar Televízió lett. Valószínűleg a Dallas ismétlése billentette a mérleg nyelvét a közszolgálati televízió felé, mert ez az egyetlen műsorszám, amelyben az MTV verhetetlen, tehát jogos a döntés, az egy főre eső Jockie-kat tekintve legalábbis.
És ez csak a kezdet, mert a szakma a Klub Rádiót ítélte a legjobb rádiónak. Még szép. Legyünk őszinték, Bolgár György verhetetlen (Betelefonáló: Orbán állandóan hazudik! Bolgár György: Ejnye, ez azért túlzás, én inkább azt mondanám, hogy vérében van a lódítás.), meg Aczél Endre is utolérhetetlen, amint heti múltba révedéseinek tetőpontjaként bátran belecsíp a Kádár-rendszerbe.
És díjat kapott Para-Kovács Imre is, aki tulajdonképpen jól ír – neki még az is meg van engedve, hogy a kormányról rosszat gondoljon –, kár, hogy kényszeres önigazolásként, cikkeiben, ha kell, ha nem, rúg egyet az ellenzéken is. Bár ebben Petsching Mária Zita a bajnok, mert egyedül csak ő tudja bebizonyítani, hogy a viharos sebességgel kibontakozó gazdasági válságért is a Fideszt terheli a felelősség. Aztán díjat kapott Tóta W. Árpád, a tömegbelövetős publicista, a tömegbelövetős publicisztikáknak teret adó Index internetes újság és Till Attila is, mert ilyen szép nagy család a mi médiánk, ugye, sokféle ember belefér. Kivéve az ellenzéki kollégákat, akik a VoltFólió gálaest helyett megnézhették a Magyar Televízióban, amint Fásy Ádám és a miniszterelnök nevelt lánya kéz a kézben trappol a 2004. évi nívódíj felé. Ennyi.