Bukásra ítélve?

Harold Wilson, a hatvanas és hetvenes évek munkáspárti miniszterelnöke mondta, hogy „egy hét hosszú idő a politikában”. Utódja, Tony Blair ma tanúsíthatja, hogy nem csak hét nap, olykor hét óra is elég, hogy feje tetejére állítsa egy politikus világát.
Blair az amerikai kongresszus előtt tartott beszédét Londonban elismerés, az amerikai törvényhozás házában viharos ünneplés, tizenhétszeres ováció fogadta. Néhány órával később, amint Blair gépén a Távol-Kelet felé repült, a miniszterelnök megdöbbentő hírt kapott: David Kelly halálhírét.
David Kelly nevével néhány hete ismerkedett meg a nagyközönség, a BBC és a kormány közötti csatározás következtében. Andrew Gilligan BBC-tudósító „magas szintű belső információra” hivatkozva azt mondta, hogy Alastair Campbell kormányszóvivő meghamisította a titkosszolgálat által előterjesztett adatokat, amikor összeállította Tony Blair számára azt az anyagot, amelyre hivatkozva az Irak elleni fegyveres beavatkozást megindokolta. A parlamenti vizsgálóbizottság előtt Campbell hazugsággal vádolta a tudósítót, az pedig a BBC legmagasabb szintű támogatásával haragosan védekezett és elégtételt követelt.
Ezen a ponton történt, hogy David Kelly jelentkezett és azt mondta, valószínűleg őrá hivatkozhatott Gilligan, mert egy alkalommal együtt ebédeltek és az iraki tömegpusztító fegyverekről beszéltek, ám ő sosem mondta, hogy a Campbell által összeállított és a Blair miniszterelnök által felhasznált dosszié meghamisította az eredeti jelentéseket. A védelmi minisztérium nem indított fegyelmi eljárást ellene, amiért hivatali titkokról beszélt kívülállóval, Hoon védelmi miniszter azonban úgy határozott, hogy nyilvánosságra kell hozni Kelly nevét, mint Gilligan valószínű informátoráét. Kellyt erre beidézték a parlamenti vizsgálóbizottság elé, ahol alapos és egyes képviselők esetében kíméletlen keresztkérdéseknek vetették alá. David Kelly öngyilkossága sok kérdést megválaszolatlanul hagy, de az senki előtt sem kérdéses, hogy a kormány, de kivált Tony Blair és Geoffrey Hoon számára katasztrofális következményekkel járhat. A média teljesen egybehangzó véleménye szerint Campbellnek ezek után mennie kell, radikális munkáspárti képviselők – például Glenda Jackson, az egykori filmsztár – Blair lemondását követelik. Hoon védelmi miniszterről az a vélemény, hogy cinikusan feláldozott egy tisztességes és értékes köztisztviselőt. A hétvégi lapok egy része elsősorban a BBC-t marasztalja el, amiért konok és felesleges hadjáratot folytatott a kormány ellen, és ezzel David Kelly halálát okozta. A kormány máris kénytelen volt hozzájárulni, hogy az ügy részleteire független bírói eljárás derítsen fényt, mégpedig a lehető leggyorsabban. Az a követelés is elhangzott mind a kormányfrakció balszárnya, mind az ellenzék részéről, hogy rendkívüli ülésre hívják össze az alsóházat, amely csak csütörtökön kezdte meg nyári szünetét.
A média és a közvélemény szemében David Kelly a kormány és a BBC közötti elkeseredett, és sok részletében mindkét fél részéről cinikus marakodás ártatlan áldozata.