(Pót)cselekvési tervek

Szerdán vidékre utazott a kormány, a miniszterek Tihanyban készültek meghányni-vetni, mitévők legyenek az idei termés jó részét elpusztító aszállyal, a Balaton aggasztóan alacsony vízszintjével és a 2006-os úszó Európa-bajnokság helyszíneinek kijelölésével. Ez már önmagában is komoly programnak ígérkezett, ráadásul napokkal előbb bejelentették, hogy a miniszterelnöktől ugyanekkor fontos bejelentés várható. Ehhez képest Medgyessy azt a – kétségkívül fontos – hírt tudatta a kismamákkal, hogy három évre visszamenőleg megkapják az elmaradt jövedelempótlékukat. E bejelentés politikai tőkesúlyát azonban alaposan lenyomja, hogy immár jogerős ítételetek kötelezik erre a magyar államot, és épp elég skandalum, hogy a bíróságnak kellett orvosolnia egy, a Horn–Kuncze-kormányzás idejéből örökölt jogsértést.
Lehet, hogy a valóban fontos kormányfői bejelentés még hátra van, a közeli napokban megtudjuk, „miről szól a történet” – ahogy Medgyessy a tegnap reggeli rádióinterjúban tucatnyiszor elismételte e lapos szófordulatot. Szerdán mindenesetre annyi konkrétumot megtudhattunk egy zánkai zsákutca végén megtartott, formabontó kormányszóvivői tájékoztató részeként, hogy hol lesznek három év múlva Budapesten az úszóversenyek. A Balaton és térségének fejlesztésére hivatott cselekvési program mellé viszont erre az évre csak 250 millió forintot pántlikáztak a miniszterek, ami enyhén szólva sem tűnik komoly összegnek a laikusok által is jól érzékelhető bajokhoz arányítva. Ennyi pénzből el lehet készíttetni két-három, sorompóval védett vasúti átjárót vagy ugyanennyi füredi luxusvillát, de vízszintemelésre, mederiszapkotrásra, strandtakarításra nem jut sok ennyiből. Ez az összeg – az e heti várható lottófőnyeremény egyhatoda – önmagában megkérdőjelezi a kormány tényleges cselekvési szándékának még a komolyságát is. Hiába méricskélte a tó vízmélységét Medgyessy saját kezűleg Tihanynál a fotósok kedvéért, ez pontosan annyit ért, amint amikor egykori miniszterkollégája, bizonyos Maróthy poharazgatott a tó vizéből a tévéhíradó kamerája előtt, bizonyítandó, milyen tiszta a Balaton (akkoriban, 1989-ben volt a legkoszosabb) vagy amikor hat éve Nemcsók szocialista vízügyi kormánybiztos nyugtatgatta a közvéleményt, hogy a tó vizével minden a legnagyobb rendben van.
Most látni, mennyire rendben van… Ez a most bejelentett, negyvenhét pontosra felhabosított (pót)cselekvési terv újabb bizonyítéka annak, hogy ez a kormány az első hivatali éve alatt felmerült problémák egyikére sem tudott szakszerű megoldást találni. Csak a régi időkből ismerősen visszhangzó, üres lózungokat ismételgeti, legyen szó a hovatovább az egész agráriumot sújtó válságról, az általános pénzhiányról és a fizetési deficitről, a bűnözés elszabadulásáról vagy a szomszéd országokkal kiújult konfliktusról. Még a maguk előidézte válságokat sem képesek kezelni, és különösen ijesztő a miniszterelnöknek az idézett rádióinterjúban elhangzott kijelentése, miszerint „nincs válság és nem is lesz válság”, mert erről sokaknak könnyen az juthat eszébe, hogy „nem lesz gázáremelés”.
Ami a magyar tengert illeti: ez a csodálatos természeti kincsünk páratlan értékű környezetével, várhat a szerencséjére. Vagy a klíma és a csapadékviszonyok kedvező változására, vagy a lehetséges és megfontolt emberi beavatkozás felelős megtervezésére és végrehajtására. A jelek szerint ez a limitált képességű kormány fel sem ér egy Balaton nagyságú probléma megoldásáig. Marad tehát az újabb pótcselekvési terv.